Mikor kezdtél el lovagolni, és miért?

Kilenc éves koromban kezdtem el lovagolni. Születésemtől kezdve szerettem a lovakat, három évesen már ültem lovon.Bármilyen rendezvényen, ahol volt póniló, én nem bírtam ki, hogyy ne üljek fel rá. Ezek után 2005-ben az iskolában kaptam egy prospektust a nyári táborokról, amelyben a Dél-Alföldi is hírdette a lovastáborát, és anyák beírattak. Azóta már jártam máshová is, jelenleg Székkutason lovagolok.

Vettél már részt versenyeken?

Az első versenyem tizenegy éves koromban volt, az igazán emlékezetesre sikerült. Nem a helyezésem miatt, persze amiatt sem panaszkodhatok, hanem azért, mert a ló, amelyikkel versenyeztem az előttem lévő lovasaival abszolút nem volt együttműködő, még a pályát sem tudták megkezdeni. Ezt látva összeszedtem magam és úgy ültem fel rá, hogy eldöntöttem, képesek vagyunk rá, meg tudjuk csinálni! A lovat Tücsöknek hívták, miközben mentünk a pályán végig bíztattam és beszéltem hozzá, végül tényleg sikert arattunk. Ezek után indultam még pár versenyen, de soha nem ment túl jól, mindig csak a negyedik helyre voltam elég, noha borzasztóan élveztem és szerettem a versenyek hangulatát. Az utolsó versenyem a Nemzeti Vágta pónigalopp száma volt. Egy sárga kis pónival, Filuménával indultam, aki nagyon együttműködő és elképesztően tehetséges volt. Ez a kicsi ló annyira gyorsan tudott futni, hogy amikor otthon gyakoroltunk, a könnyem mindig kicsordult a menetszéltől. Fantasztikus érzés, mindenkinem ajánlom, hogy megtapasztalja egyszer az életében. :)

A versenyen természetesen világossá vált számomra, hogy nem ez az én utam, ugyanis a tökletes kezdés ellenére a verseny mégsem sikerült, mert a pályaellenőrző lovagláson nagyon meghúztuk a hevedert, nehogy nyergestől leforduljak. Nagy szerencsétlenségünkre a póninak felnyomta a hasát a heveder, ezért a futam előtt nem húztuk meg annyira. Viszont galopp közben a ló megnyúlik, és az a szorosság, ami alapesetben optimálisnak tűnt, lazának bizonyult és a futam közben hiába próbáltam ellensúlyozni a nyerget, hogy ne ferdüljön el, mégis lefordultam és leestem. :(  Pedig már nem volt sok hátra, és addig legelsők voltunk.

Van valaki a családodban, aki szintén űzi ezt a sportot?

Senki, csak én. Néha, amikor a szüleim vagy a testvreim kijönnek a lovardába, felültetem őket egy lóra egy kicsit. A lószeretetemet a nagyapámtól örököltem.

Mi is az a természetes lovaglás?

A természetes lovaglás érzéseken, összeszedettségen és összehangoltságon alapul. Arról szól, hogy kitakarítod magadból a szemetet és átengeded a szíved, hiszen itt egy hat mázsás lovat kell irányítanod, anélkül hogy erőszakot alkalmaznál. A cél egy olyan kapcsolat kialakítása a lóval, ami bizalmon alapszik. Fontos szerepe van a hierarchiának, ugyanis a lovak társas lények, noha a mai lovak nagy része istállóban él, ösztöneikből fakadóan egyértelmű számukra, hogy ha nemegyedül vannak, nő a túlélési esélyük. Éppen ezért képesek az emberre a ménes tagjaként tekinteni.  Ha eléred azt, hogy úgy tekintsen rád, mint a kéttagú ménesetek vezetőjére és elnyered a bizalmát, akkor bármit megtesz érted.

Ha egy lovat erőszakkal nevelsz és megijed, egyből el fog menekülni. Viszont ha bizalommal neveled és a kapcsolatotok nem megfélemlítésen alapul, akkor mielőtt bármit is tenne, megkérdezi, hogy mit csináljon.

Ez a módszer a lovak egymás közti kommunikációját veszi alapul, ezt használjuk mi is, tehát a lónak egyértelmű, hogy mit kérünk tőle. A neve nem azért természetes lovaglás, mert szőrén üljük meg a lovat, hanem azért, mert erőszak nélkül az ő kommunikációjukat használjuk tanításuk során. Természetesen a vgső cél az, hogy mindenféle szerszám nélkül biztonságosan lovagolható legyen a ló és a lelketek összeforrjon.

Ehhez állandó lóra van szükség, igaz?

Igen Timivel (a lovammal) két éve foglalkozunk ezzel a módszerrel. Sajnos nem a saját lovam, de szerencsére csak én foglalkozok vele, így nem zavarodik össze. Róla tudni kell, hogy mikor elkezdtem vele foglalkozni, már sok rossz élménye volt az emberrel kapcsolatban. Még azt sem engedte, hogy az oldala mellett álljak huzamosabb ideig. Mára már kötőfékkel is lovagolható, terepre is csomózottal járunk. Nagyon szeretem és teljes mértékben megbízok benne, noha azt mondják, „Lóban, nőben ne bízz!” Nyilván bármikor megijedhet, de ha én nem bízok benne, hogy várhatnám el tőle, hogy ő is megbízzon bennem.Elvégre egszer élünk. „Amokior félsz, húzd ki a kardod. Ragad meg és kaszabolj le mindent ami gátol. Le a megbánással és a félelmekkel. Mindennel ami a múlthoz köt vagy a jövőhöz.”

Nem hagyhatom ki Bajusz Emese, Nagy Noémi és egy különleges ló, Tünde nevét sem, hiszen nagyon sokat köszönhetek nekik. Emesének, mert kivitt erre a csodálatos helyre. Noéminak, mert megmutatta, hogy másképp is lehet. És Tündinek, akinek annyira elveszett a hite az emberben, hogy nem volt más módszer arra, hogy ezt visszaszerezzük. Valamint köszönöm a lovak tulajdonosainak, hogy az ő nagyszerű lovaikkal foglalkozhatok. Megváltoztattátok az életem ,köszönöm! :)

Drenda Anett 12.a