Honnan jött az ötlet, hogy filmkészítéssel akarsz foglalkozni?

Valahogy mindig is érdekelt a technika, a képi, vizuális dolgok. Először fotózni kezdtem az iskolában a fotó-videó szakkörben, Gaál Györgyi tanárnő vezetésével. Mindig megvolt bennem a "vizuális kíváncsiság". Először csak hétvégenként egy-egy fotózgatás, voltak feladatok, majd a Makói Videó- és Művészeti Műhelybe kerültem. Itt kezdtem el filmekkel foglalkozni. Kezdetben dokumentumfilm, portréfilm, majd kisebb játékfilmekkel kísérletezgettem. Ezek után már szinte adott volt, hogy filmekkel fogok foglalkozni.

Hogyan fogadta a környezeted ezt a döntést?

Érdekes volt, mert a környezetemben más nem nagyon foglalkozott ilyenekkel, hogy nekem is amiatt tök jó lenne. Ez inkább csak akkor jött mikor bekerültem a Műhelybe. A családom mindig is támogatta. Bár kezdetben felmerült, hogy a filmezés az egy jó hobby, de valami rendes szakmát kellene tanulni.

Az El című filmed ötlete honnan jött?

Mindig is foglalkoztatott ez a téma, valahogy magamat is részesének érezem ennek. A baráti körömből is egyre többen döntöttek úgy, hogy meghozzák ezt a nehéz döntést, hogy elhagyják hazájukat, hosszabb-rövidebb időre. Annak érdekében, hogy külföldön próbáljanak szerencsét-ez volt az egyik ok. De nem csak a baráti körömből, hanem rengeteg médiafelületről is lehet értesülni arról, hogy megint mennyi magyar ment külföldre. Ezek után ott volt az utolsó év, amiben el kellett dönteni, hogy mi legyen a diplomamunkám.  Én ekkor úgy döntöttem, hogy ebben a témában szeretném készíteni filmem.

Kik segítettek a filmed elkészítésében?

 Volt egy 7-8 fős kis stábom, akik a forgatás idejére beköltöztek a házunkba. A szüleim is nagyon sokat segítettek. Igazából ez egy nagyon családias kis forgatás volt, nem nagy stábunk volt, de mindenki lelkes és odaadó munkát végzett.

Milyen volt először látni a munkád a vásznon?

Jó érzés volt. Először mindig benne van az emberben az, amikor először vetítik ki filmjét a nagyvászonra, hogy működik-e a technika, nem e akad, elég hangos-e a hang. Miután ezeket a technikai dolgokat rendezi az ember és látja, hogy jó, most már megy, nem akadozik, ezeket kipipálva talán egy kicsit hátradőlhetek. Ez nagyon-nagyon jó érzés tud lenni. Én inkább annyira nem csak a vásznat nézem, hanem a reakciókat egyes részeknél, vagy elképzeli az ember minek, hogy kell valamelyest működnie, vagy mi mit válthat ki és annak a reakcióját. Azokat jó figyelni.

Hogyan került ki a filmetek a Berlináléra?

Ez egy nagyon érdekes történet. Abból a szempontból, hogy mi alkotóként (én és K. Kovács Ákos) az volt az ötletünk, hogy: Jó megcsináljuk ezt a filmet, kihozzuk belőle a legtöbbet, és megmutassuk a lehető legtöbb embernek. De álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy A kategóriás fesztiválon elindulhatunk. Ebben segítséget konzulensem, Salamon András nyújtott. Ő mondta, hogy írjam ki DVD-re a filmet, majd ő eljuttatja azt a Magyar Nemzeti Filmalaphoz, és próbáljunk szerencsét. Ők mit mondanak erre a filmre. Majd jött a válasz, hogy tetszik nekik és elvállalják a film fesztiváloztatását. Így igazából ők nevezték a filmet, rajtuk keresztül jutott ki.

Mit éreztél mikor a három magyar film közül csak a tiétek kapott ekkora elismerést?

Abban a pillanatban amikor átvettem ezt az oklevelet, először nem az elismerésre gondoltam. Utána persze átfut az ember fején. Én nagyon örültem, hogy díjazták a filmünket és ilyen szép szavakkal illeték.

Van-e már új filmötleted?

Abszolút! Mindig kis füzetekkel szoktam mászkálni, ezekbe beleírogatom ötleteimet, most kellene kidolgozni (nagyon sokat mondogatom ezt). Most forgatókönyv írót keresnék, dramaturgot, aki ezt a vonalat, amit most elképzelek, azonosulni tud vele, és így tudnánk együtt dolgozni.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Most olyan munkát keresek, ami (először is) jó lenne ha filmes lenne. Emellett a saját ötleteimet tudnám fejlesztgetni és több filmes lehetőséghez szeretnék jutni. Ha tudnék forgatni itthon is, akkor én nagyon szívesen maradnék. De tovább tanulás szempontjából a külföld most csábítom számomra, mert most csak egy BA-s diplomám van. Most mérlegelek, hogyan is tovább…

                                                 Molnár Anna