Versegi Flóra: Mikor kezdett el érdekelni a fotózás, hogy dokumentáld a körülötted történő dolgokat?

K. Kovács Ákos: Elsősorban nem fotózással, hanem filmezéssel kezdtem el foglalkozni. Ez gimnazista koromban, 15 évesen kezdett el érdekelni. Az egyik idősebb diák megkérdezte, hogy lenne-e kedvem forgatni valamit, és mivel édesanyám a Duna TV operatőre, volt otthon kamerája, így én vittem a kamerát a forgatásra. Aztán nagyon beleszerettem a filmkészítésbe, és írtam egy levelet a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, hogy mit kell tennem azért, hogy operatőr legyek. A válasz az volt, hogy kezdjek el fotózni. Így történt.

V.F.: Észrevettem, hogy a legtöbb fotód fekete-fehér. Van ennek valami a hátterében?

K.K.Á: A tanáraim azt mondták, hogy először fekete-fehérben tanuljak meg komponálni, embert fotózni, mert akkor jönnek ki alapvetően a formák és kontrasztok. A szín könnyen elviheti a képet egy másik univerzumba. Ősszel egy erdőt lefotózni könnyű, szépek a sárgás-barnás levelek, nem kell hozzá különösebb tehetség, kompozíciós érzék, hogy az ember megörökítsen egy ilyen pillanatot. Ezért kezdtem el először fekete-fehérben fotózni, és benne maradtam, mert rájöttem, hogy ez tetszik.

V.F.: Hogyan fogadtad a hírt, hogy jelölték a filmeteket a Berlináléra?

K.K.Á.: Fantasztikus érzés volt. Tudniillik, épp az ágyban olvastam a leveleimet, és felugrottam örömömben. A levélben írták ugyan, hogy ne nagyon beszéljünk erről másoknak, de természetesen ez alól a szüleim és a közeli barátaim kivételek voltak.

V.F.: Milyen volt az utazás Berlinbe és maga a Filmfesztivál?

K.K.Á.: Kellemes. Jó volt találkozni olyan emberekkel, akik a világ minden tájáról jöttek és megismerni a kultúrájukat, gondolataikat és hozzáállásukat a filmkészítéshez. A fesztivál maga óriási volt, látszott, hogy rengeteg munkát fektettek a megszervezésébe.

V.F.: Hogy érezted magad, mikor megkaptátok a díjat?

K.K.Á.: Az még csak ráadás volt. Nagyon jól esett mint operatőrnek, hogy azt mondták, a film egy vizuális költemény. Szerintem ennél szebbet nem lehet mondani egy ilyen szakmában dolgozó embernek. Mielőtt átadták volna a díjat, mikor még csak méltatták, nem tudván, hogy melyik filmről van szó, már akkor nagyon izgultam. Hiszen, hogy ha ezt a mi filmünkre mondják az már valami. Aztán, mikor mondták, hogy Ferge Roland, Hungary, Away, az egy felemelő élmény volt.

V.F.: Most hova tovább? Tervek a jövőben?

K.K.Á.: Hála a Berlinálénak, rengeteg meghívást kaptunk, és sok ajtó kinyílt előttünk. Ez azért fontos, mert nehéz elérni, hogy tudjanak rólunk, hogy hallják és megjegyezzék a nevünket. Már kaptam is meghívást egy dokumentumfilmbe mint operatőr. Csinálom, amit tudok, hogy jó legyek a szakmában. Az El (Away) utóélete érdekes, mert már 3-4 fesztiválon már kint van a film, most csak az eredményeket várjuk.

V.F.: Mi is megtekintettük a filmet a médiaórán. Be kell valljam, nagyon tetszett, viszont meglepő volt a szülővárosomat ilyen szemszögből látni.

K.K.Á.: Valóban érdekes volt, hogy Hódmezővásárhelyen megtaláltunk minden helyszínt, ami a filmhez kellett. Erre nem számítottam, de jól sült el.

V.F.: Köszönöm az interjút és további sikereket kívánok!

                                                                                                            Versegi Flóra