Amikor legelőször találkoztunk mi, a 12.A osztály a testvérosztályunkkal, az 1.a-val, megilletődötten álltunk a sok aprósággal szemben. Hiszen mit mondhat egy majdnem felnőtt diák azoknak a gyermekeknek, akiknek az iskola valami egészen szokatlan és új élmény. Aztán mégis minden egészen egyszerű volt. Mindannyian odamentünk egy kis elsőshöz és ismeretséget, barátságot kötöttünk. Miután már mindenki jól érezte magát új barátjával vagy barátnőjével, mi nagyok befestettük a tenyerünket, amibe aztán kisbarátunk belenyomta a saját apró tenyerét, majd mindketten rányomtuk a kezünket egy lepedőre. A kész remekművet azonnal kitettük a kicsik termébe. A minap is örömmel láttam, ahogy a kezüket rá-rá méregetik egyik-másik lenyomatra és büszkén mutogatják a nevüket saját tenyerük lenyomata alatt.

Azóta szívesen megyek át a kicsik birodalmába és látogatom meg Nórit, az én kis barátnőmet, mert mindig óriási mosollyal az arcán és nagy öleléssel köszönt. Már alig várom, hogy ők látogassanak meg minket. Terveink szerint majd sok közös programmal (meseolvasás és ünnepségeken való közös szereplésekkel) tesszük a két osztály közötti köteléket erősebbé.

Azt gondolom, ennél jobb ötlete nem is lehetett volna kedves osztályfőnökünknek, Dr. Borbáth Árpádnénak.

Dékány Viola 12.A