Hogyan kerültél kapcsolatba a harcművészetekkel?

Kiskoromban nagyon kicsi, sovány és  gyenge voltam. Ismerősi körömmben többen is művelték a harcművészeteket, és szüleim úgy gondolták, hogy nekem is meg kellene próbálnom. Először Hódmezővásárhelyen a kertvárosi vendélátóipari iskolában ismerkedtem meg a Taekwondoval 1983-ban.

Mi tetszett meg annyira a Taekwondoban?

Az első ezdéseken maga a mozgáskultúra fogott meg. E melett egy nagyon jó, nálam főleg idősebb, fiú sportolókból álló csapatba kerülhettem, akik nagyon figyeltek rám. 1983-ban, 9 évesen vizsgáztam először, majd 1985-ben már versenyeztem évente 3-4 alkalommal – ezek mind nagy motivációt jelentettek a számomra. A folyamatos sikerek és a rengeteg pozitív élmény amit megpatasztaltam ösztönzött arra, hogy ebben találjam meg önmagamat.

Mára egy sikeres sportegyesület, a Hwarang-do SE vezetőedzője vagy. Mi ösztönzött arra, hogy edzői karrierbe kezdj?

A legtöbb sportoló általában gyerekként edző is szeretne lenni, így nekem is voltak ilyen irányú álmaim. A legelső edzésemet – egy véletlennek köszönhetően – 10 évesen, sárga övesen tartottam meg., ugyanis egyszer a kezdő csoport edője nem jött el, és mivel én voltam a legmagasabb öves ebben a csoportban, a társaim ösztönöztek, hogy tartsam meg az edzést.  Érdekes élmény volt – fiatalságom ellenére mindenki megcsinálta a gyakorlatokat, amiket mondtam. 1994-ben kezdtem el egy saját csoportot alapítani és komolyabban foglalkozni az edzőskődéssel annak ellenére, hogy addig is tartottam bemelegítéseket, edzéseket.

Tudnál egy kicsit mesélni a Hwarang-do-ról?

1993-ban Szegedre kerültem Leonidas Papastavrou görög edző szárnyai alá.  94-ben az ő általa vezetett Olympos Kwon 2, a szegedi nagy klub fiókklubbjaként működtünk Vásárhelyen 12 évig. Nagyszerű csapatom volt, másfél év alatt az országos 2. helyre verekedtük fel magunkat. Sokáig egy nagyon kicsi helyen edzettünk nehéz körülmények között, fűtés nélkül, de a csapat nagyon lelkes volt. A sok minket ért támadás ellenére Vásárhely első WTF Taekwondo klubbját sikerült létrehozni. A mostani csapat is remek társasággá érett. Nagyon összetartanak.

Melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Mindegyik eredmény mögött nagyon sok munka van. Az első európabajnoki címem megszerzésére nagyon sokat készültem egyedül, sokszor szakadó esőben futottam. Kölcsönkesztyűben versenyeztem, az edések során is kölcsönfelszerelések voltak rajtam. Ezért is vagyok büszke erre az eredményemre  - megmutattam, hogy a sportban nem a pénz számít. E mellett a tanítványaim eredményeire is nagyon büszke vagyok, legyen az arany, ezüst, vagy bronz érem, esetleg egy helyezést.

Kiknek köszönnéd meg, hogy eddig eljutottál?

Egyértelműen a család nagyon sokat segített. Volt hogy a nehéz körülmények miatt a védőfelszerelést a szüleim varrták meg. Mint edzőnek köszönetet mondanék Leonidas Papastavrou mesternek, Gaál László ökölvívó edzőnek. Mellettük még sok olyan ember volt, akik tartották bennem a lelket.

Köszönöm  az interjút!

                                                                                                          Csernák Attila 12.A