|
Robotok, űrhajók és informatika
Gregus Zoltánnal készítettem interjút, akivel az informatika fejlődéséről beszélgettünk. Egyéni vállalkozóként jól látja a magyar informatika helyzetét és tájékozott a világ többi részére vonatkozóan is.
-
Szia, köszönöm, hogy elfogadtad az interjúra való felkérést. Előzetes megbeszélésünk alapján az informatika fejlődésében elmúlt 20 évről szeretnélek kérdezni. Mikor kezdtél el informatikával foglalkozni?
-
Hivatásszerűen, vagy hobbi szinten?
-
Mindkettőre kíváncsi vagyok.
-
Főiskolai tanulmányaim alatt szerettem meg a számítástechnikát, de komolyabban csak 1986-ban kezdtem vele foglalkozni. A számítástechnikának – mert akkor még így hívtuk – a programozás része érdekelt igazán. Bár ma elsősorban nem programozóként tevékenykedem, de mindvégig a programozáshoz szükséges tiszta logika volt az, ami igazán megfogott. Hivatásszerűen ’88-ban programozóként kezdtem vele foglalkozni.
-
Mi az oka annak, hogy elsősorban nem programozónak vallod magad?
-
Szeretem a kihívásokat. Amikor még a ’80-as évek végén programozóként dolgoztam a vállalatnál kiépítésre és beüzemelésre került egy olyan számítógép hálózat, amely akkoriban egyedülálló volt Dél-Magyarországon. Ekkor döbbentem rá a számítógépek egymáshoz kapcsolásából eredő végtelen számú lehetőség kihasználhatóságára. Gondoljuk csak el, mi mindenre képes egyetlen önállóan működő számítógép. Ha ezeket összekapcsoljuk, akkor nem lesz olyan feladat, amit számítógéppel ne lehetne megoldani. Én úgy tartom, hogy a ’80-as évek vége felétől kezdve elérkezett az a korszak, amikortól bármi megoldható számítógépekkel, vagy számítógép hálózatokkal. Ettől kezdve kettő oka lehet annak, hogy valamilyen problémát más módon oldunk meg. Ez a kettő ok pedig a pénz és az idő. Az igazi kihívások ott jelentkeznek, amikor egymástól teljesen eltérő rendszereket kell együttes munkára bírni.
-
Szerinted mikor jön el az az idő, amikor már a pénz és az idő sem számít akadálynak és minden munkát a számítógépek végeznek?
-
Holnap. Eddig a pénz és az idő olyan esetekben volt akadály, amikor a munka elvégzésére bármilyen más módszerrel fordított idő és pénz nagyságrendekkel kevesebb volt, mint amit a számítógépek programozása az adott feladatra igényelt volna. Ma ott tartunk, hogy egy egyszerű példával éljek, egy magyar gazdának lehet olyan kombájnja, amely öntanuló és emberi felügyelet nélkül önállóan aratja le a tábla búzát. És ma gőzerővel folynak a robotok fejlesztései. Tesztelés alatt van az önállóan közlekedő autó, amelyiknek reggel csak meg kell mondani, hogy vidd el a gyermeket iskolába, majd gyere haza, és ezt megteszi. Tesztelés alatt van háztartási robot, amely önállóan mos, takarít, vasal. De ha gondolatban egy kicsit többet költhetünk, akkor ma már használják azokat az űrhajókat, ahol a személyzetnek a létfenntartáshoz semmit nem kell tenni. Úgy gondolom, hogy én még megérem azt, hogy beülök az autóba, bemondom a címet és élvezem az utazást.
-
Ha már az űrhajókról feljött a szó, szerinted Magyarország mennyivel van úgymond „lemaradva” a fejlettebb országokhoz képest?
-
Szerintem két oldalról lehet ezt a problémát megközelíteni. Egyik oldal a vezető tudományos oldal. Ezen a területen az élvonalban vagyunk. Másik oldalon, az emberek hétköznapi életét tekintve sem túl nagy a lemaradásunk. Bár tudom, hogy a statisztika mást mond, és ha politikusok körében az informatikáról van szó, akkor mindig ezt a statisztikát emlegetik. Ugyanakkor a statisztika olyan, mint a bikini – ezt most hallottam valahol – mert sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja. Ezen az oldalon a lemaradásunk nem a technikai fejlettséget minősíti, hanem a szolgáltatások árait. Mi Magyarországon ugyanolyan eszközöket használhatunk, mint bárki bárhol a nagyvilágban. Az ezekről az eszközökről használható szolgáltatások árai viszont többszörösen meghaladják a tőlünk fejlettebb államokban tapasztaltakat.
-
A vállalatok hogy állnak az informatikai felszereltség ügyében?
-
Spórolósan. Ez különösen ma igaz, de végülis mindig is jellemző volt a magyarországi cégekre. Az eszköz és szoftver beszerzéseik során mindig a lehető legolcsóbb megoldásra kell törekedni sok esetben még akkor is, ha ár-érték arányban nem ez a legmegfelelőbb. Alapvetően az általam ismert vállalatoknál ennek ellenére nem az informatikai megoldások minőségével van a gond, hanem az ezeket a rendszereket használó személyekkel. Az alkalmazottak nagyobb tudása mindig lényegesen több hasznot hozna a munkáltatónak.
-
Tulajdonképpen te mivel is foglalkozol?
-
Egyéni vállalkozóként több vállalkozás, cég teljes rendszerfelügyeletét látjuk el. Ez jellemzően nem csak informatikával való foglalatosságot jelent, hanem az informatikai rendszerekhez valamilyen módon kapcsolódó egyéb tevékenységek ellátását is.
-
Te, mint egyéni vállalkozó, ajánlanád-e a fiataloknak, hogy ilyen fajta vállalkozásba fogjanak?
-
Az legyen informatikus, aki jó logikával rendelkezik, türelmes és hajlandó élete végéig naponta új dolgokat tanulni. Az legyen vállalkozó, aki elég bátor ahhoz, hogy minden egyes döntéséért, minden esetben vállalja a teljes felelősséget. És ezek után mindenki a saját habitusa alapján döntse el, hogy mi szeretne lenni.
-
Mit javasolnál az új generációnak?
-
Mindig nyitottnak kell lenni az újdonságok felé. Mindig ki kell használni az újdonságok nyújtotta lehetőségeket és mindig mértékkel kell ezt tenni.
-
Köszönöm az interjút.
-
Gragus Kata
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
