Miért választotta a tanári pályát?

Egész életemben a sport játszott kiemelkedő szerepet és úgy gondoltam, e mellett a testnevelő tanári pálya ideális lehet számomra. Az akkori viszonyokhoz mérten kecsegtetőnek tűnt, mert a sportolást és így ezen keresztül az oktatást is tudom művelni.

Volt-e gimnazista korában olyan tanára, akire felnézett vagy esetleg szerepet játszott abban, hogy a tanári hivatás mellett döntött?

Igen, több olyan tanárom is volt ebben az intézményben, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a tanári hivatást választottam és olyan tanár-diák kapcsolat volt köztünk, ami miatt könnyedén döntöttem amellett, hogy pedagógus legyek.

Mint tudjuk, ön iskolánk régi diákja. Milyen érzés együtt dolgozni olyan kollégákkal, akik régen esetleg tanították?

Az első egy-két évben még furcsa volt egy kicsit, mert akkor még a korábbi tanár-diák kapcsolatunk is érezhető volt a közös munkánkon. Mindent összevetve, most már úgy érzem, hogy kollégaként telnek a mindennapjaink, tehát egyenrangú társként kezelnek engem.

Ez segítette, vagy éppen nehezítette a beilleszkedését a tanári karba?

Így még könnyedebb volt néhány kapcsolatot megteremteni, hogy régi ismeretség van köztünk. Szóval nekem mindenképp megkönnyítette a beilleszkedésemet, mert igazán pozitívan és kedvesen „vártak vissza” az iskolába a tanárok.

Tudomásom szerint, ön kosárlabdaedzéseket is tart. A tanári vagy az edzői hivatás jelent nagyobb kihívást?

Ez egy elgondolkodtató kérdés. Egyre nagyobb kihívást jelent mind a kettő a gyerekek mentalitása és hozzáállása miatt. Nagyon nehéz hivatás mind a kettő és egyre kevésbé becsülik meg. Ennek ellenére szépségeit nap mint nap magában hordozza, még akkor is, ha a negatív oldalát is sokszor megtapasztalom.

Megbánta-e, hogy tanár lett? Ha újra dönthetne, akkor is ezt választaná?

Nem bántam meg, viszont ha újra választás előtt állnék, nem tudom, hogy döntenék. Nagyon szeretek tanítani, oktatni, viszont a körülmények miatt egyre nehezebb dolgozni mind edzőként, mind pedagógusként.

Készítette: Pető Dóra 12/A