Első kérdésem az lenne, mi volt az a meghatározó dolog, ami kialakította benned a kutyák iránti mély szeretetedet?

Kisgyermekkoromban soha nem volt kutyám, éppen ezért mindig vágytam egy kiskutyára. Mindig tovább gondoltam mi lenne, ha lenne kutyám. Aztán mikor kertes házba költöztünk, magától értetődő volt, hogy abból a pénzből, amelyet eredetileg bútorra akartunk költeni, vettünk egy kiskutyát. Ezzel megvalósult egy régi álmom.

Hány kutyád volt, és milyen fajták?

Első kutyánk egy Dorisz névre hallgató németjuhász, aki tulajdonképpen nem is az enyém volt, hanem a férjemé. Az ő kapcsolatukat nap mint nap látva, olyan erős vágy alakult ki bennem egy saját kutyus iránt, ami mellett már a családom sem tudott elmenni. Majd rövidesen egy kiskutyával ajándékoztak meg. Ő volt az én Bambim, a Hód-unicum kennel alapítója, a gyönyörű Briard. Innentől kezdve magával ragadott a kutyás szenvedély, kiállításokra jártunk, és az egyik alom tagjaként a lányom kérésére maradt a játékos Vivi. Egy kis sky terrierünk is volt, Bianka, majd 5éve visszakerült hozzánk Démon, a karakteres kan kutya, Bambi unokája.

Hogyan láttad meg Bambiban a lehetőséget, hogy kutyakiállításra vidd?

Már a tenyésztőnél kimagasló küllemi adottságokkal rendelkezett. Ahogy nőtt, ez egyre inkább bizonyossá vált számunkra. Minőségi táplálással, jó mozgatással, kiváló kozmetikumok használatával és jó ring dresszúrával egyértelmű volt számunkra, hogy az ország élmezőnyében lehet a helye.

A tenyésztésre mikor gondoltál először?

Néhány kiállítási eredmény birtokában, miután igen jó véleményt kaptunk, jó nevű, szaktekintélynek örvendő, nemzetközi küllembíróktól, egyértelmű volt, hogy a fajta igen kiemelkedő példánya van a tulajdonunkban.

Hogyan tudtátok, a családoddal együtt fenntartani a kiskutyákat az eladásig?

Hosszú és küzdelmes út vezet a kiskutyák eladásáig, ami nagyon nagy felelősséggel, rengeteg munkával és áldozattal jár, ugyanakkor életre szóló élmény is egyben. A felelősség ott kezdődik, hogy egy tenyésztő megfelelő párt tudjon találni a kutyája számára, ha kell, akár külföldről is. Rendelkezni kell tenyésztésbiológiai, és genetikai tudással, az ezzel járó orvosi vizsgálatokat sem szabad hanyagolni. Felkészülni egy alomfelnevelésére nagyon összetett feladat. Nem elég két kutyát összerakni, és a biológiára bízni, hogy végezze el azt, ami a dolga. Nekünk, tenyésztőknek a kiskutyákat megfelelően kell szocializálni, ha kell éjszakai is felkelve táplálni, az anya kutyát segítve.

Hány alom került ki tőletek?

Öt.

Voltak hátrányai is a kutyatartásnak? Ha igen, mi volt az?

Sohasem éltem meg negatívként a kutyatartást és a tenyésztést, fizikailag, lelkileg csak profitálni tudtam belőle. Azt azért jó, ha mindenki tudja, hogy anyagilag nem tartozik a profitit hozó tevékenységek közé. Ez egy olyan hobbi, ami nagyon sok pénzt, időt, és energiát vesz el az embertől, ugyanakkor többszörösét lehet visszakapni érzelmileg általa.

A férjed is nagy állatbarát ugye? Neki is a Briard kutya tetszett a legjobban?

A férjem kedvenc fajtája a németjuhász, bár emellett szimpatizál a karakteres, határozott pásztor-, juhász-, és munkakutya fajtákkal is.

Részt vettél a Csongrád megyei Konrád Lorenz természet és állatvédő egyesület alapításában is. Milyen érzés volt részese lenni, és tudni, hogy ezzel nagyon sok kutyán segíthetsz?

Annak idején bele sem gondoltunk ebbe, a jó szándék és tenni akarás munkálkodott bennünk.

Vannak egyéb állataid?

Jelenleg két csincsillával és két pinttyel osztjuk meg az otthonunkat.

Most van kutyád?

Nemrég veszítettük el Démont, a Hód-unicum kennel utolsó kutyáját.

Akkor, ha jól értelezem, az életedben lezárult egy szakasz. Hogyan tovább? Szeretnél még kutyát tartani?

Egyszer hallottam azt a mondást, hogy „kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes”. Ez az én életemre is igaz, bár most még nem tudjuk, merre visz tovább az utunk. Először a sebeknek kell begyógyulni, hogy a több évtizedes tapasztalatinkkal felvértezve újra szembenézhessünk a kutyatartás örömeivel, és nehézségeivel.

Készítette: Enyedi Fruzsina 12.a