Közeleg a karácsony. Mama mesélnél arról,hogy nálatok hogyan telt a készülődés?
 

Akkoriban nem volt szaloncukor a boltokban,így otthon készítettük el. Felolvasztottuk a cukrot. Diót,mandulát és mogyorót adtunk hozzá ízesítésképpen. Majd kockára vágtuk őket. Selyempapírból pedig szép kis csomagolást készítettünk rá. Ezeket a karácsonyfára is felraktuk.

Sejtem kisgyerekként te is szeretted a karácsonyt
 

Ez így van. Imádtam feldíszíteni a családommal együtt a fát. Raktunk rá szaloncukrot,diót és almát,amiket ezüst és arany porral vontunk be. Emellett gyertyát és mézeskalácsot is aggattunk a fára.

Mi jut még eszedbe a télről?
 

A falunak a vásártér részén laktunk. Mindig itt gyűltek össze az emberek,vásárokat tartottak. Kint sétáltam és láttam,hogy Matyi bácsi árulja a gyönyörű fekete lovát. Rohantam be is apukámhoz és kértem,hogy vegye meg nekem. Már a könnyeim potyogtak. Azt kérdezte tőlem,hogy pont télen vegyem meg ezt a lovat kislányom amikor sokat kell etetni? Na jó,nem bánom. Kisétált Matyi bácsihoz és megvette nekem. Röpülni tudtam volna a boldogságtól.


Ezek szerint apukád nagyon szeretett. Milyen volt a kapcsolatod a családoddal?

Nagyon szerettem a szüleimet. Nem voltak hozzám szigorúak. Nővéremre is felnézek,8 évvel idősebb nálam. Emlékszem,hogy 1953-ban vezették be a faluba az áramot. Nővérem pedig az első fizetéséből vett egy rádiót,ami akkoriban nagy újdonságnak számított. Esténként a Szívküldit hallgattuk.


Milyen játékaid voltak? Mit játszottatok a többi gyerekkel?

Rongybabám volt,aminek a haja kukoricából volt. A többiekkel pedig Cb-ztünk. Rongyból készült labdával játszottunk. 2 csapat állt egymással szemben és át kellett ütni a labdát,aztán eltalálni az ellenség csapatából egy embert.Néha pedig eljártunk moziba. Emlékszem volt,hogy az utcán egymásnak mentünk a szembe haladó emberrel,mert annyira korom sötét volt.

Az iskoláról is tudnál nekem mesélni?
 

Persze,1946-ban voltam első osztályos. Apácák tanítottak minket. Kedvesek voltak,szigorúak nem. Külön volt református és katolikus iskola is. 1948-ban volt az államosítás. Utána már nem apácák neveltek minket. Kihallgatásra vittek minket Makóra,faggatak,hogy milyenek voltak az apácák.

 

Ebből a szempontból nem lehetett könnyű gyereknek lenni. Háború alatt miket éltél át?
 

1945-ben volt a háború. Az oroszok bejöttek Földeákra is. Ekkor 6 éves voltam. A katonáktól a szülők féltették a lányaikat. Azonban nekünk ettől nem kellett tartani. Édesanyám főzött egy orosz katonának. Ettől az úrtól kaptam is egy játékot,mert elmesélte,hogy neki is van egy kislánya és rólam ő jut eszébe.


Igazán köszönöm,hogy meséltél nekem a gyerekkorodról.

Örülök,hogy mesélhettem. Igaz szegények,de boldogok voltunk.

                                                                         Szalma Dorina