500 000 lépés - Németh László és elődei nyomában Nagybányáig
Donnák Böbe és Szarvas Lili 2012.09.19. 22:28
A forró nyár legforróbb napja volt, mikor osztályfőnökünktől, Kelemen- Fehér Tímeától megtudtuk, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! pályázatunk sikeres elbírálásban részesült, és 31 diák négy kísérő tanárral Nagybányára utazhat a 9.b-ből a vásárhelyi Németh László gimiből. Már nyáron elkezdték tanáraink az előkészületeket, és mi is szüleinkkel bekapcsolódva segítettünk nekik.
Film
KÉPEK
Az utazásunk megkezdése előtt az osztálytermünkben egy kiállítást rendeztünk, majd előkészítő órákon előadásokat, filmeket hallgattunk, néztünk meg a határainkon kívül élő magyarokról, Románia földrajzáról, nagy magyarjairól, az Erdélyben született és élt híres emberekről, költőkről, a történelmi háttérről, Trianonról, megbeszéltük az utazás részletes programját, feladatait.
Nagyon izgultunk az utazás előtt, kíváncsian és izgatottan vártuk a nagy napot, ami végre valahára elérkezett, és megkezdhettük nagy kalandunkat Nagybányára. Szeptember 13-án, fél nyolckor indultunk el tanárainkkal, Kelemen- Fehér Tímea főszervezővel, Kovács Boglárkával, aki vetélkedőt szervezett, Tari Gizellával, akivel sportoltunk és Gaál Györgyi tanárnővel, aki filmezett és fotózott. Nagyon jó hangulatban teltek az utazás percei. Nagy élmény volt sokunk számára a határon az ellenőrzés. Pisszenés nélkül néztük, ahogy ellenőrzik papírjainkat.
Útközben megálltunk több helyen nagy magyarjainkat kutatva, Nagyszalontán megnéztük az Arany János Emlékházat, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket, igazán nagy élmény volt, amikor a tárlatvezetőnk Arany János és társai életét munkásságát hatalmas jókedvvel adta elő.
Majd folytattuk utunkat Nagyváradig, ahol Ady Endre nyomában jártunk. Megismerkedtünk egy nagyon kedves, velünk egykorú fiúval, aki egy kis idegenvezetést is tartott nekünk, és egészen az Ady Múzeumig kísért bennünket.
Hosszú út állt még előttünk, de megálltunk még több helyen, kutatva a magyarok után. Este érkeztünk meg a nagybányai Németh László Elméleti Líceumhoz, ahol kedvesen vártak bennünket az iskola tanárai, diákjai, fogadó családjaink. A megismerkedést követően hazamentünk a családokhoz, kipihenni a hosszú út fáradalmait, akik bőséges és finom vacsorával fogadtak bennünket.
Másnap megkezdtük közös programjainkat. A sok program közül kiemelném Koltót, ahol Petőfi Sándor nyomát kutattuk, megkoszorúztuk Petőfi és Szendrei Júlia szobrát, majd a híres somfánál verset is mondtunk. Örömmel vettünk részt őszi betakarításon is, almát szedtünk nagyon lelkesen.
A nap folyamán a nagybányai diákok és igazgató nőjük közreműködésével megismertük Nagybánya szépségeit, nevezetességeit, megkoszorúztuk Németh László plakettjét a helyi református templomban, ahol az orgonát is kipróbálhattuk, majd elültettük az iskola kertjében a Hódmezővásárhelyről hozott rózsatöveinket, jelképezve iskoláink közötti kapcsolatot.
A következő napon bekapcsolódtunk a Főtér Fesztivál programjába, ahol standot állítottunk fel közösen a nagybányai diákok közreműködésével, majd a színpadon az egész város előtt bemutatkoztunk. Nagy öröm volt azt tapasztalni, hogy milyen sokan érdeklődnek városunk és iskolánk iránt.
Sajnos ezen a napon az időjárás nem kedvezett programjainknak, de mi jó kedvvel folytattuk utunkat Kapnikbánya felé, megismerve ezt a régi bányász települést, és gyönyörködtünk a tájban, az itt élő emberek közvetlenségét, segítőkészségét is megtapasztalhattuk. Sajtot, mézet kóstoltunk, majd fel is töltöttük csomagjainkat ezekkel.
Visszatérve Nagybányára egy fergeteges hangulatú koncertsorozaton vettünk részt az itteniekkel, de sajnos nagyon sokáig nem maradhattunk, hiszen előttünk állt már a búcsúzás, a csomagolás.
Az utolsó nagybányai reggelünkön még azért egy sportversenyt rendeztek tanáraink közösen, csapatokat alkotva nagybányai barátainkkal, majd ezt követően elindultunk Hódmezővásárhelyre. Nehéz volt a búcsúzás, de örömmel tölt el bennünket, hogy áprilisban meglátogatnak bennünket nagybányai társaink, akikkel közösen veszünk majd részt az iskolánk Németh László Estjén.
A hazafelé úton is sok szép helyen megálltunk, különösen Szatmárnémeti és Nagykároly nevezetességei arattak sikert körünkben.
Köszönjük tanárainknak, vendéglátóinknak és a HATÁRTALANUL! pályázatnak ezt a csodálatos négy napot, amely során nemcsak a külhoni magyarok életébe nyertünk betekintést, hanem sok baráttal is gazdagabbak lettünk.
Donnák Erzsébet
Szarvas Lili
|