-Üdvözöllek, Lilla!

-Mikor tudatosult benned, hogy a pszichológiával szeretnél foglalkozni?

-Igazából nyolcadik osztályban jött a pályaválasztás, és én mindig is humán beállítottságú voltam. Szerettem a magyart, az irodalmat is, de annak is az a lélektani háttere, tudtam, hogy valamiféle magyar szakra szeretnék majd járni. A nővérem a jogot tűzte ki célul, én pedig szerettem volna egy egyedi szakot. Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, kilencedik osztályban  jött a pszchiológia iránti érdeklődésem. 11-ben már biztosra tudtam, hogy pszichológiára szeretnék menni és tanácsadással szeretnék foglalkozni.

-Tanulmányaidat az egyetem előtt hol végezted?

-A Németh László Gimnáziumban angol szakon.

-A továbbiakban mi a terved?

- Egyetem előtt mindenféleképp terapeuta szerettem volna lenni, de azóta ez a tervem változott. A pszichológia más területei is elkezdtek foglalkoztatni, például a kriminálpszichológia ami vonz nagyon jelenleg, de a terapeuta szak is közel áll hozzám, továbbá részt veszek egy skizofrének kognitív képességeit fejlesztő programban, ami a klinikummal kapcsolatos. Emiatt terveim között szerepel, hogy a klinikai szakképzést mindenféleképp elvégzem, utána elválik, hogy hova megyek tovább, és hogy a terapeuta vagy a kriminálpszichológiai tevékenységet akarom folytatni.

-Gyakorlati foglalkozásaidon mik a feladataid?

-Harmadévben sok gyakorlatom van, azonban terepgyakorlataink nincsenek, ugye korábban említettem a skizofrénekkel való gyakorlatot, de azt önként vállaltam el. Az óra keretében zajló gyakorlatokon mindig kisebb csoportokra oszlunk, és az órán elhangzott fogalmakat és tanultakat igyekszünk a gyakorlatban valamilyen szinten elsajátítani. Ezek a foglalkozások sokszor felérnek egy mini csoportterápiával is, mert fontos, hogy a pszichológia szakon elsajátítsuk az önismeretet, hiszen ha nem rendelkeznénk kellő önismerettel, akkor nem feltétlenül tudnánk megfelelően viszonyulni a tőlünk segítséget kérőkhöz.

-Kisgyerekekkel foglalkoztál-e már?

-Első évben volt bölcsőde illetve óvodalátogatás, második félévben pedig általános iskolalátogatás, megfigyeltük különböző korokban a gyerekek sajátos viselkedését, harmadik félévben csatlakoztam egy kutatáshoz, ami Hódmezővásárhelyen folyt. A célja az volt, hogy a gyermekek munkamemóriáját teszteljük, ez a kutatás ebben az évben zárult le.

-Sok ismerősöd választotta ezt a pályát?

-Az iskolában én voltam az egyetlen, aki erre a pályára ment, egy vásárhelyi évfolyamtársam van, nem sok ismerősöm választotta ezt a pályát.

-A családodban foglalkozik valaki még ezzel?

-Senki nem választotta még ezt a pályát, amit inkább előnynek tartok, mint hátránynak, mert így a saját szemszögemből, mindenféle befolyás nélkül tudom tanulmányozni a pszichológiát.

- Most harmadéves vagy. Összességében azt kapod ettől a tudományágtól, amit vártál?

-Nem, annál sokkal többet, ugyanis hiába foglalkoztatott az egyetem elvégzése előtt ez a szakma, nem tudtam addig felmérni, hogy szinte mindenben ott van, mennyire elmélyült és fontos tudomány ez. Elmondhatom, hogy az eltelt 3 év után teljesen más szemmel nézek a világra.

Freud

-Mi a véleményed arról, ahogy mások vélekednek a pszichológiáról?

-Sajnos nem egyszer saját ismerőseim körében is feltették már azt a kérdést, hogy az egyetemen mit tanulunk, ’’hümmögést’’ meg ’’bólogatást’’. Ami felháborít, mert a pszichológia nagyfokú elhivatottságot és önismeretet igényel, ez a szakma tényleg arról szól, hogy elfogadjuk magunkat és másokat, állandóan az okokat kell keresni, és ez rendkívül nagy empátiát, toleranciát igényel, ami a legtöbb embernek nem biztos, hogy sikerül. A pszichológusi szakma nagyon megterhelő, olyan nincs, hogy ne vonódjunk be a tőlünk segítséget kérőnek a gondolataiba és érzelmeibe, nehéz megtartanunk azt a távolságot, hogy tényleg tudjunk rajta segíteni. A legtöbb pszichológus krízist is élhet át, mert szerintem nincs annál nehezebb, mint hogy abból álljon a munkád, hogy mások szenvedéseit kell átélned, és ennek ellenére erőt sugározz az illetőnek. Emellett a pszichológia egy nagyon komplex tudomány, az anatómiai ismereteken keresztül egészen a genetikán át a társadalmi szerkezetekig mindennel tisztában kell lennünk.

-Külföldön vagy itthon szeretnél dolgozni?

-A pszichológiának egy hátránya van, hogy mivel  minden pszichológus „munkaeszköze” a kommunikáció, ezért meglehetősen nehéz külföldön azt a teljesítményt nyújtani amit itthon tudnék. Az egyetemen egyébként magas szinten igyekeznek elsajátíttatni és tökéletesíteni velünk az angol nyelvet, mivel első kézben angol nyelven jelennek meg a publikációk. Ha kutató lennék (de nem leszek), érdemes lenne külföldre mennem, de mivel a kutatás nem igazán érdekel, ezért ’’kénytelen leszek’’ itthon dolgozni.

                                            Prjevala Miklós