Egy NLG-s Brazíliában
Az interjúmat egy iskolánkban tanuló diákkal, Kenéz Luca 12.A osztályos tanulóval készítettem el a Médiamánia online kiadvány számára!
-Ugye már 2009-ben 3 hónapot Brazíliában töltöttél s újra kaptál egy lehetőséget. Hogy jött ez az ötlet,hogy most egy teljes évet tölts ebben a távoli országban?
-A 3 hónap alatt nagyon megszerettem Brazíliát,az emberek temperamentumát,a jó hangulatot ,az időjárást s amikor a Rotary felajánlotta ezt a lehetőséget nem haboztam és belevágtam. Annak ellenére, hogy egy kis félelemérzet volt bennem sikeresen el tudtam indulni utamon.
-Nem gondoltad,hogy a 3 hónap után mégis csak nagy váltás egy teljes évet tölteni egy idegen országban?
- Természetesen volt bennem félelem,viszont nem bántam meg. Úgy gondoltam élni kell a lehetőséggel amely elém tárulkozott. Úgy érzem nagyon nagy ajándék bárki életében ,hogy tapasztalhasson.

-Brazíliában jártál e iskolába s ha igen mennyire volt nehéz elsajátítani az ottani tanítási módot s tanítási eszközöket?
-Igen, nekem is kellett iskolába járnom. A brazil oktatás teljesen különbözik a magyartól hiszen csak három évet foglal magába a középiskola. Kötelező volt órákra járnom de dolgozatokat nem volt szükségszerű megírnom. A cél az volt,hogy elsajátítsam a portugál nyelvet.
-Milyen szintre sikerült fejlesztened magad ebben a nem mindennapi nyelvben?
-Már-már portugálul jobban beszélek mint angolul. Többször is idegen nyelven jutnak eszembe a szavak sőt azt mondják,hogy akkor beszél igazán jól egy nyelvet valaki ha úgy is álmodja azt. Nekem ez sikerült is tehát úgy érzem,hogy eljutottam egy magasabb szintre.

-Biztosan sokat utaztál. Merre jártál? Milyen helyeket ismertél meg közelebbről is?
-Így van. Szinte bejártam egész Brazíliát az északi esőerdőtől Rio de Janeiro tengerpartjáig. Ezen kívül eljutottam Argentínába és Paraguay mesés tájait is megcsodáltam.
-Hogyan töltötted szabadidőd? Volt e társaságod?
-Mivel én egy Belo Horizonte nevű nagy városban laktam ami több mint 5 milliós lakossággal bír, rengeteg lehetőségem volt arra,hogy kimozduljak s jól érezzem magam. Különböző országokból 30 cserediákkal laktam ebben a városban s sokszor együtt töltöttük szabadidőnket. Vásároltunk, strandoltunk,szinte mindig együtt moziztunk és különféle közös programokat találtunk ki.
-Családnál vagy esetleg kollégiumban laktál?
-Két családnál is laktam ez idő alatt s olyan viszonyunk lett egymással mintha a „pót” családaim lennének. Ráadásul a második családom fiát már volt szerencsém Magyarországon megismerni hiszen ő itt volt cserediák.
-Hogy érezted magad az utolsó napokban? Mennyire volt nehéz a búcsúzás és mennyire örömteli az érkezés?
-Sokkal nehezebb volt haza jönni mint ahogy azt képzeltem. Órákig csak sírtam de amikor a Liszt Ferenc repülőtér ajtaja kinyílt és megláttam a családom és barátaim,életem legboldogabb perceit éltem át.
-Köszönöm szépen a válaszaid s további sikereket kívánok neked!
-Örömmel meséltem és remélem, hogy érdekes válaszokat kaptál!
Lovas Marietta
|