-Sándor! Az első kérdésem az lenne, hogy jött az ötlet, hogy zenéléssel szeretnél foglalkozni?

 -Ez már nagyon régen volt, még általános iskolában megismerkedtem olyan programokkal, amelyekkel zenei alapokat lehetett összerakni. Azonnal beleszerettem és rengeteget játszottam annak idején, de aztán sajnos ez elmúlt. Pár év eltelése után megismertem a legkomolyabb stúdió programokat, amelyekkel a "profik" is dolgoznak. Azóta tanulom kezelni.

-Milyen támogatást kaptatok ezzel kapcsolatban?

 -2010. január első felében pattant ki az ötlet a fejünkből, hogy csinálnunk kéne bulikat Vásárhelyen, ugyanis a fiatalok minden hétvégén ugyanolyan bulikba jártak. Tehát éreztük kell egy kis változatosság a vásárhelyi életbe. Elkezdtünk DJ lemezjátszókon tanulni, majd pár hónap múlva meg is tartottuk első bulinkat az Ifjúsági Házban. Ez volt az első és talán a legnagyobb lépésünk, hogy egyáltalán lehetőséget kaptunk arra hogy zenéljünk egy buliban.

-Mivel jár ez az egész zenélés?       

 -Természetesen rengeteg háttérmunkával jár egy ilyen eseményen való zenélés. Ha csak azt nézzünk, hogy mi az underground zenei stílus mainstream vonalát képviseljük, máris nehezebb a dolgunk pl. a jó zenék kiválasztásában, ami az egyik legfontosabb dolog a szférában. E mellett magunkat reklámoztuk és minden marketinggel kapcsolatos dolgot mi intéztünk és vittünk véghez saját költségünkre. Természetesen ennek ellenére kétségkívül megérte, mert az érzés amiket átéltünk egy-egy esemény alatt az felbecsülhetetlen.

-Értek-e már kudarcok,mikor azt érezted, hogy feladod az egészet?

 -Talán ha kudarcok nem is, de mélypontok mindig is voltak és lesznek is. Voltak olyan bulijaink mikor nagyon kevesen jöttek el, ami sajnos rossz képet vetített rólunk. De akkor is az a kevés ember egy olyan közönséget képezett akikért megérte csinálni ezt az egészet. Tehát mélypontok voltak és még lesznek is, de úgy érzem ezeken túl lehet lépni.

-Mit érzel,amikor a tömegnek átadod az általad kreált zenét?

 -Ez az az érzés ami mindent megér számomra. Ha nem is saját szerzemény az a bizonyos zene, de látom, hogy egyszerre mozdul több száz kéz és vigyorgó arcok keresik a tekintetemet mialatt tekergetem a potmétereket, hát az eszméletlen jó. Olyankor sűrűn kiráz a hideg és hatalmas boldogság önt el, mintha valami nagy dolgot csináltam volna. Bár tudom külső szemmel nem olyan nagy szám, de belülről mégis nagyon jó érzés.

-Fontos-e annyira számodra ez a dolog, hogy rajongótábor nélkül is folytasd akár?

 -Most se gondolom, hogy van rajongói táborom. Elsősorban a zene iránt érzett szeretet miatt csinálom, amihez nem feltétlenül kell közönség. Szóval egyértelműen ez nem akadályozna.

-Ha valaki szintén zenével szeretne foglalkozni, mire van szüksége?

 -Sajnos a mai világ nagyon anyagias lett és az Isten pénze se lenne elég, nekünk is nagyon nehéz a mai napig fenntartani egy bizonyos szintet. De egyedül csak egy dologra van szükség, ami nem más mint a kitartás és még több kitartás. Ez mozgatja az egészet.

-Milyen volt azt első sikerélményed?

 -Az első sikerélmény? Szerintem több ilyenem is van. Első sikerélménynek fogom fel az első bulinkat, de ugyanígy az első bulit másik városban is sikerélménynek érzem. Mindenesetre a sikerélmény az mindig jó, mindenkinek.

 -Mivel iskolába jársz, úgy érzed van elég időd foglalkozni ezzel az egésszel?

 -Természetes nincs, és az iskola az első. De ez ellen nem tudok mit tenni,  valahonnan kell pénzt is keresnem, ahhoz pedig nem árt egy diploma.

 -Mennyire tudjátok összhangba hozni egymás zenei stílusát? Adódtak-e már ebből konfliktusok?

 -Úgy gondolom mindenhol van konfliktus, ahol egynél több ember van. Persze mindig mindent meg tudtunk beszélni és a zenei ízlésünk stílusunk se különbözik sokban. A csapatnak egyértelmű célja a mai underground mainstream zenék megismertetése a közönséggel. Viszont ebbe a tág fogalomba rengeteg stílus tartozik. Ettől olyan különleges

 -Van-e olyan példaképed aki a legjobban motivált, és aki leginkább erre a pályára terelt?

 -Talán mikor elkezdtük az egészet előtte nemsokkal láttam a Berlin Calling című filmet ami nagyon megtetszett akkor. Ez volt ami elindított azon az úton, hogy bulikat rendezzünk. Persze mára már másképp gondolom, és a film se tetszik már annyira. De legalább elindított valamit annak idején, amit nem bántam meg.

 -A családod, barátok mennyire támogatnak téged és mennyire tudnak befolyásolni?

 -Szerencsére elviselik itthon, persze csak ha az iskolára is elég figyelmet fordítok. A barátok támogatnak, eljönnek velünk másik városokba, ha esetleg úgy van fellépés. Lehet rájuk számítani.

 -Van-e esetleg más hobbid, amit ekkora szenvedéllyel és kitartással űzöl? Esetleg olyan hobbi, amit fel kellett adnod a zenélésért?

 -Rengeteg "extrém sportot" kipróbáltam a gördeszkázástól az agresszív görkorcsolyázásig, de ezek nagyon költséges sportok voltak és mikor komolyabban elkezdtem foglalkozni a zenekészítéssel sajnos választanom kellett. Nem bántam meg, hogy a zene mellett döntöttem. Mostanában hobbim lett a kerékpározás. A mai világban úgy érzem büszke lehet magára aki tekeri a biciklijét és nem szmogot termel.

 -Mennyi ideig szeretnél még a zenéléssel foglalkozni?

 -Nem tudom. Több mint valószínű nem tudok sose megélni belőle, de mint hobbit nagyon sokáig szeretném űzni.

  -Köszönöm, hogy időt szakítottál Rám! Remélem a közeljövőben hallhatunk még Rólatok, és sok sikert a továbbiakban.

 -Én köszönöm a lehetőséget!

Csordás Regina 11.c