Dúl Anikó: Igazából 15 év volt a jelentkezési korhatár, én azért csak elmentem. Minden jelentkezőnek énekelni kellett, aztán a végén, akik tovább jutottak az első fordulón meg kellett adni a telefonszámunkat. Aztán eltelt két vagy három hét és behívtak a második válogatóra. Akkor is énekelni kellett és utána a balett teremben megmutattak egy koreográfiát, amit el kellett táncolni. Aztán engem is beválogattak, és elkezdődtek a próbák. Két nap alatt megtanultuk az összes dalt, aztán átmentünk az Újszegedi Tornacsarnokba, ahol a táncokat tanultuk be, mindezt egy hét alatt. Végül pedig jöttek a színpadi próbák ott már az összes szereplővel, majd Szabadtéris próbák.

D.O.: Milyen a kapcsolat a színészekkel?

D.A.: Az első napok után teljesen közvetlen, tényleg nagyon kedves mindenki, talán csak Alföldi Róbert tartja egy kicsit a távolságot.

D.O.: Tetszik a színház világa?

D.A.: Igen, nagyon szeretném folytatni, ha elvégeztem a középiskolát, szeretnék jelentkezni a Színművészeti musical szakára. Az is jó, hogy ha már így benne vagyok, ahogy a rendezőasszisztens mondta: benne vagyok a körben, bármikor hívhatnak statisztának vagy valamilyen szerepre. Még viszont azért hátra van a középiskola elvégzése.

D.O.: Így elnézve téged, kemény lány lehetsz!

D.A.: Ezt mondták nekem a próbán is! Majd rám adnak egy sapkát, beöltöztetünk, mondta a rendező meg a karnagy, „na ő jó lesz fiúnak is, de amúgy meg jó lesz rendfenntartónak is”. Aztán tényleg így volt, mert a statisztagyerekek között nagyon sok fegyelmezési probléma volt az elején. Mondták a gyerekeknek, ha nem lesznek jók akkor majd Anikó elviszi őket, mert ő rendőr. Na akkor mind megrohamoztak, „Tényleg rendőr vagy? Tényleg rendőr vagy?"  Én meg mondtam, á dehogy! De csak nyaggattak tovább, míg végül aztán már mondtam nekik, hogy tényleg rendőr vagyok, de ha még egyszer megkérdezed, akkor lebilincsellek!

D.O.: A Valahol Európában című darabban azért neked más a szereped.

D.A.: Három szerepem van, a prológban vérző szüleit elvesztő gyerek vagyok, aztán deportált zsidót játszom, aztán a gyerektömegben vagyok folyamatosan, de a második felvonás elején 3 gyerekkel együtt én is Mácsai Pál megkötözője vagyok, rengeteget gyakoroltuk, hogy kössem be a kezét, úgy, hogy azt majd pár perccel később Kuksit játszó kis Dávid ki tudja kötözni.

D.O.: Jól tudom, hogy van már színészi tapasztalatod!

D.A.: Igen, tagja vagyok a vásárhelyi Károlyi Színpadnak és Szegeden a Mandula Színházban színész vagyok.

D.O.: Akkor van elképzelésed a Valahol Európában hangulatáról.

D.A.: Nekem nagyon tetszik, de nekünk úgy kellett átélnünk a szerepünket, mintha igazi háborúban lennénk. Tehát olyanokat kell végig gondolnunk a darabban, amit mi, mint gyerekek soha nem éltünk át. A rendező bár úgy kezel bennünket, mint a felnőtteket, akkor is nagyon nehéz beleélni magunkat ezekbe.

                                                               Dúl Olívia