Jó tanácsokkal és a biciklistákra vonatkozó KRESZ-szabályok tudatában vettük nyakunkba az országutat. A túra három napos volt: első nap érkeztünk meg szállásunkra, a határmenti Battonyára. Vacsorára finom egytálétel, utána egy kis társasági élet, majd egy kiadós alvás. Második nap keltünk át a határon és gurultunk be Aradra. Nem véletlen terveztük célbaérkezésünket október 6. napjára; ti. az aradi vértanúkra emlékezik ilyenkor a magyar nemzet, akik tragikus és kegyetlen módon végeztettek ki 1849 ezen napján.

Két keréken szeltük át a belvárost, egy helyi gimnáziumtól pedig átbandukoltunk a vesztőhelyre, ahol a hivatalos ünnepség is zajlott a tizenhármak tiszteletére. Egy véletlenül tett kerülő után egy kizárólag kamionforgalmú úton (ahol biztonságérzetünk jelentősen csökkent) sikeresen visszatekertünk battonyai szállásunkra. Ismét finom egytálétel, társasági élet, majd egy kiadós alvás. A 3. reggelen könnycseppjeinket törölgetve indultunk haza. Ejtettünk egy megállót a híres-neves mezőhegyesi ménesbirtoknál is, ahol gyönyörű lovakat láttunk.

Laci bácsi érkezésünkkor még azt is megengedte, hogy a rámpán felhajtva jussunk be az iskolába!
Összegzés: napi 60 km kényelmes tempóban, szabadság, testmozgás, jó társaság.
Köszönjük a lehetőséget, remekül éreztük magunkat!

                                                                                        Balázs Konrád