Ön még nem régóta van a szakmában, hiszen fiatal. Hány éve dolgozik boncmesterként?

Igen, nem régóta vagyok a szakmában. 7 éve dologozom boncmesterként.

Mindig boncmesterként akarta keresni a napi betevőt?

Nem. Ezt az élet hozta így. De szeretem csinálni.

És rögtön effelé a szakma felé hajlott, vagy mást is kipróbált?

Először mixernek tanultam és el is helyezkedtem vele különböző szórakozóhelyeken, discókban.

Ezt a munkát szerette?

Szerettem ezt is csinálni nagyon, mert fiatalon amúgy is sokat jártam bulizni.

Akkor miért hagyta abba?

Azért hagytam abba és tértem át másra, mert a hangos zene miatt halláskárosodást szenvedtem. 40%-ban halláskárosult lettem.

Azért a mixer és boncmester között nagy a különbség. Mi ösztönözte arra, hogy erre a pályára térjen át?

Az igazat megvallva mindig is érdekelt az emberi test és az anatómia. Orvosnak nem hiszem, hogy felvettek volna, mert a tanulmányi eredményem sem volt olyan jó, ezért gondoltam, hogy boncmesterként fogok elhelyezkedni.

A 7 év alatt végig a bajai kórháznál dolgozott?

Nem. Körülbelül egy éve jöttem ide át a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórháztól.

A családjának nem okozott gondot a távolság?

Nem igazán örül egyikünk sem, de minden hétvégén megyek haza hozzájuk.

Volt már olyan eset, amikor nem idős embereket, hanem fiatalokat kellett boncolnia?

Volt rá példa, nem is egyszer. A legszomorúbb szerintem az, amikor csecsemőket kell felboncolnom. Egy nem sokat élt emberke, egy pici test és élettelen. De volt már olyan is, hogy egy huszonéves fiatal férfit boncoltam fel.

Akkor a csecsemő halál viseli meg a legjobban?

Talán igen. De ezt a munkám során nem mutathatom, pláne mikor éppen dolgozom. Aztán otthon ráérek arra, hogy gondolkodjam, elmélkedjem erről.

Igazán köszönöm, hogy beszélgetett velem.

Igazán nincs mit. Szívesen beszélek a munkámról.