|
,,Csak a versenyórát akasztottam a szögre”
Nem volt lehetőségem a megszokott módon elkészíteni interjúmat, mivel kérdéseimet a tatámnak, Kecskeméti Istvánnak szerettem volna feltenni, aki sajnos már nincs közöttünk. Munkámat így korábbi emlékeimből építettem fel. Ez nem okozott komolyabb gondot, mivel éveken keresztül érdeklődéssel figyeltem szenvedélyét. Kérdéseimre adott válaszaival az általa imádott galambászattal és az ehhez kapcsolódó galambsporttal szerzett élményeit, tapasztalatait, illetve hobbija feladásának okát szerettem volna megosztani az olvasókkal. Ha látni szerettem volna nagyapámat sosem volt kérdés hol keressem, a kertjében. Hatalmas udvara a mai napig tele van ültetve mindenféle zöldséggel és gyümölccsel, melyeket ma már nagymamám gondoz. Ha belépünk a kapun, szinte a teljes udvart beborító szőlőlugasban találjuk magunkat, ami a galambdúcnál ér véget, ahol a valamikori díjnyertes galambjai húzták meg magukat. Nem értettem miért csak pihennek, miért nem a felhőket szelik, hogy újabb díjat hozhassanak. Ez indította el a kérdések sorát.
-Úgy odavoltál ezért a sportért, miért hagytad abba?
-25 én után fejeztem be sok szép emlékkel, sok-sok baráttal ismerkedtem meg a galambokon keresztül és sok szép díjat mondhatok magaménak országos versenyeken, főleg a hosszútávú versenyek sikerei emlékezetesek, de már nem tud tűzbe hozni.
-Miért vannak még mindig galambjaid?
-A szívemhez legközelebb álló 40 db madarat hagytam meg, most már a konyhára költenek. Az utóbbi időben már annak is örültem, ha a tőlem származó galambok vagy azok leszármazottjai nyertek valahol díjat.
-Nehéz volt lemondani a hobbidról? Mivel töltötted az így felszabaduló idődet?
- Nem egykönnyen jut ilyen elhatározásra az ember. Régóta fontolgattam. Már nem ment úgy mint a karikacsapás, a rakoncátlan szívem miatt nem tudtam visszanyerni régi önmagam. Többet kellett törődnöm önmagammal. Belekóstoltam a horgászat igazi szenvedélyébe, építettem egy kis horgásztanyát a közeli Tisza-parton, és mivel a figyelmem is megoszlott a galambok sem úgy produkáltak, ahogy én és mások azt megszokták. Főleg a tenyésztésnek hódoltam az utóbbi években, van néhány tiszta vérvonalból származó egyed. A fiatal madarakkal bármikor újra lehetne indulni, de nekem ehhez már nincs akaraterőm.
-Mit tudsz tanácsolni azoknak akik most kezdik ezt a sportot vagy eddig eredménytelenül szerepeltek?
-Először is türelemre és kitartásra van szükség, és ami lényeges, ne idegenedjenek új vérvonalat bevinni állományukba.
-Te miért voltál sikeres?
-Nekem különleges szerencsém volt, megadatott nekem az, amit nem sokan mondhatnak el, hogy a néhai Anker Alfonz vezetett be a tenyésztés titkaiba. Miután egy véletlen hozta össze személyes ismeretségünket. A vásárhelyi piacon megvettem a híres STOP galambját és azt visszaküldtem neki. Ő ezt a gesztust személyes barátságával viszonozta.
-A leállás végleges szakítást jelent?
-Természetesen nem, hiszen valamilyen közösségbe kell az embernek tartozni, ,,csak a versenyórát akasztottam a szögre”. Továbbra is tagja vagyok az egyesületnek, és ha a 25 év felszaporodott tapasztalataira valakiknek szükségük van, szívesen állok rendelkezésükre, főleg a fiataloknak igyekszem átadni.
Rácz Rebeka 12.A
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
