|
Hogyan lettem zenebohóc?
Zenetanárommal, Rakonczás Pál tanár úrral (mindenki Pali bácsijával) készítettem interjút. Ő a Makói Magán Zeneiskola tanára. Azért esett rá a választásom, mert nagyra értékelem a szakmai tudását, közvetlenségét és utánozhatatlan humorát.
Mióta zenél, és miért kezdte el?
- 1974. szeptembere óta. Amikor 5 éves koromban mindenki azt kérdezgette, hogy mi leszel, ha nagy leszel, mindig azt mondtam, hogy zenebohóc. Ezt az Eötvös cirkusz előadásaiban láttam.
Hány hangszeren tud játszani?
- 3 évig tanultam furulyán, 4 évig klarinéton, 5 évig zongorán, 4 évig fagotton és 1 évig gitáron. Ezekről van bizonyítványom, de a hangszertudás egyébként relatív. Tehát ezeken kívül még tudok játszani szaxofonon, citerán, orgonán, basszusgitáron, és ha már van az embernek egy kis ritmusérzéke is, akkor dobon is. Ezeket autodidakta módon tanultam.

Melyiket szereti a legjobban?
- Azt, amin egyszerre több hang is meg tud szólalni. A szintetizátor és a gitár, de ha egy fellépésen nincs a közelben áram, akkor az utóbbi a célszerűbb. Például volt olyan, hogy egy motoros lakodalomban a Tisza parton kellett játszanom. Ott nem volt áram a szintihez, ezért gitároztam.
Hogyan jutott arra a döntésre, hogy zenetanár lesz?
- Éppen hazafelé bicikliztem hittanóráról, amit én tartottam, amikor megállított a Makói Magán Zeneiskola igazgatója, Csikota József, hogy szüksége lenne egy furulyatanárra. Ez 1994. szeptemberében történt. Egyébként a családomban több pedagógus is volt, nekem tanítói diplomám van.
Ha még egyszer választhatna, akkor is a zenei pálya mellett döntene?
- Szívesebben lennék például milliomos. Legalábbis kipróbálnám.
Honnan vannak tanítványai?
- Akkor haladjunk sorban: Szeged, Kiszombor, Maroslele, Hódmezővásárhely, Földeák, Apátfalva, Magyarcsanád, Csanádpalota és Makó.
Hol szokott fellépni?
- Művelődési házakban, falunapokon, polgármester avatáson, ünnepi testületi üléseken, különböző megnyitókon, zeneiskolai műsorokon, tábortüzeknél, templomban és néha még temetésen is, azt viszont lelkileg bírni kell.
Mire a legbüszkébb?
- A szépségemre. Arra, hogy két utcát is elneveztek rólam: a Szép utcát és a Mester utcát. Az „ügyes” tanítványaimra. Komolyra fordítva a szót arra, hogy sokan megbecsülnek és szeretnek.

Milyen helyekre jutott már el a zene kapcsán?
- Mikkeli (Finnország) a főiskolai kórussal, Neerpelt (Belgium) koncert fúvószenekarral, Kiryat-Yam (Izrael) ifjúsági fúvószenekarral, Martinsicuro (Olaszország) gyerek fúvószenekarral. Ezen kívül sokszor voltam Erdélyben és Szerbia magyarlakta területein, de eljutottam már Lengyelországba és a horvát tengerpartra is a fellépéseknek köszönhetően.
Ritkán látni letörtnek. Honnan meríti ezt az állandó jókedvet?
- Csak rátok kell nézni. Otthon nyugodtan ki tudom pihenni magam, ugyanis nem nősültem meg. Igazából a keresztanyám mondta azt, hogy az a tanítási óra, amin nem nevettünk legalább egyszer, az felesleges volt.
Végezetül megosztana velünk egy izgalmas történetet az életéből?
Egy régi Ikarus busszal mentünk éppen Rómába. Mivel meleg volt, az összes tolóablakot elhúztuk. A fenti csomagtartóról pedig lerepült a cintányér, egyenesen ki az ablakon. Ha jött volna utánunk valaki, az biztos nem éli túl. A sofőr gyorsan fékezett, azután visszamentünk érte. Szerencsére nem történt semmi baj.
Köszönöm az érdekes interjút, és további sok sikert kívánok!
Készítette: Czene Tünde 11.c
2010.12.04.
|