Milyen az orvosi, Barbi?

Nagyon nehéz, nagyon sokat kell tanulni, és nagyon nagyok az elvárásaik a tanároknak. Kis idő alatt rengeteg anyagot kell a fejünkbe passzírozni.

- Magadtól választottad ezt a pályát, vagy más ösztönzött rá?

Magamtól akartam orvos lenni, már egészen hatodikos korom óta.

- Kiskorodban mi akartál lenni?

Először csillagász szerettem volna lenni, kaptam is teleszkópot apukámtól, de aztán építkeztünk, és átment egy traktor a kertünkön, és a keréknyomok miatt aztán régész akartam lenni. (nevet)

- És tudod már milyen orvos akarsz lenni?

Hát úgy jöttem az egyetemre, hogy pszichiáter, de mostanában erősen elgondolkoztam, hogy inkább a mikrobiológia irányába megyek.

- Miért pont pszichiáter?

- Azért mert szeretnék segíteni az embereken. Mivel lány vagyok, sebésznek nem igazán mehetek, pedig szerettem volna, de a lányoknak nagyon nehéz ez a pálya. A pszichiáteri állást személyes élmények alapján döntöttem el.

- Az órákra és vizsgákra járáson kívül tevékenykedsz valamit?

Igen, már egy éve TDK-zok, ez egy tudományos kutatómunka a Szegedi Pszichiátriai Klinikán. Új tesztet fejlesztünk ki, idős emberek mentális állapotát vizsgáljuk, hogy milyen jó a memóriájuk, hogyan tájékozódnak, időben és térben tudatosak-e. Magyarországon nincs még olyan teszt, amivel ki lehetne szűrni a kezdődő demenciát (elbutulás). A szegediek szeretnék először kifejleszteni ezt nálunk.

- Erre felkérnek, vagy önként kell jelentkezned?

Önként, ha pszichiáter akarok lenni. Itt mindent magamnak kell egyengetni, ha szeretnék valahogy feltörni vagy valamit elérni.            

- És milyen volt belekóstolni az „eddig” jövőbeli munkádba?

Nagyon izgalmas volt, de aztán kicsit meguntam. Inkább más területtel szeretnék foglalkozni. Nagyon szívesen csinálom, csak szeretnék lassan már más irányba indulni.

- Nemrég rendezték Budapesten a Magyar Pszichiátriai Társaság VII. Nemzeti Kongresszusát. Téged is felkértek!

Igen. Sok tesztet készítettem a klinikán, és ennek az eredménye az, hogy felkértek engem. Mivel én is dolgoztam benne, csináltam posztert és előadásokat, megragadtam a lehetőséget és a felkérést elfogadtam. Ez is olyan, hogy valahol el kell kezdeni, valahogy elindulni a „szamárlétráról”.

- Szaktekintélyek is jelen voltak?

Igen, híres orvosok, pszichiáterek, neurológusok és pszichológusok.

- Ezek mellett hogy állsz a vizsgáiddal?

Nagyon jól sikerültek a vizsgáim, most egész jó az átlagom. Mivel a kongresszus a vizsgaidőszak utolsó hetében volt, az egyik nem sikerült.

- Lesz alkalmad kijavítani?

Igen, majd év végén újra megpróbálhatom.

- Várod már, hogy negyedéves legyél? Elvileg az orvosin a harmadév a legnehezebb.

Hát igen, ez teljesen így van. Nagyon szeretnék már negyedéves lenni. Azt mondják, aki negyedéves lesz, az orvos is lesz.

- Érezted már úgy, hogy belefáradtál és abbahagyod, mert nehéz és sokszor igazságtalan?

Persze, ezt mindenki érzi. Főleg a harmadévben szokott leginkább előjönni, mert akkor kell a legtöbbet tanulni, és ekkor vannak a legnagyobb elvárások.

- És akkor mi lennél még szívesen?

Szakács! (nevet) Az utóbbi két hétben gondolkodtam azon, hogy már rég dolgozhatnék. Az orvosiról nagyon „idősen” kerülünk ki, jobb esetben 27-28 évesen, de akár 30 évesen is…

- Szegedre bejársz vagy koleszos vagy?

Hát, próbálkoztam a bejárással, csak nagyon szeretek aludni. Két hónapig sikerült buszozgatni, de aztán beiratkoztam a koleszba.

- Tetszik az egyetemi élet?

Igen, nagyon tetszik! Az embernek a legjobb évei az egyetemi évek.

- Várod már, hogy dolgozhass?

Hát azért szeretnék már dolgozni, mert akkor már tényleg felnőttnek számítok, és ez ilyen „tök menő” dolog. Habár tudom, hogy ezek a legjobb évek, azért jó lenne, igen.

- Vannak terveid az egyetem utánra?

Vannak. Mivel bevezették Magyarországon, hogy a rezidensi képzésnél 9 évre alá kell írni a szerződést kórházhoz, én ezt nem szeretném, meg szerintem senki se, úgyhogy az egyetem után külföldre mennék ki. Azt hallottam, hogy Svédországban meg az északi országokban nagyon keresik az orvosokat. Magánrendelőt szeretnék.

- De aztán hazajössz?

Persze. Úgy tervezem, hogy kb. öt évre megyek ki a szakvizsga miatt.

- Vásárhelyre költöznél vissza?

Hááát, nem vagyok benne biztos. Szeretem Szegedet, de ez igazából nem csak rajtam fog múlni.

- Ha majd egyszer gyermekeid lesznek, az eddigi személyes tapasztalataid alapján visszatartanád őket az orvosi egyetemtől?

Nem tartanám vissza, mert ha én végig tudom csinálni, akkor ők is. Csak elmondanám nekik, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak, aztán majd eldöntik. Tényleg nagyon nehéz.

- Gratulálok az eddigi sikereidhez, és köszönöm az interjút.

Köszönöm szépen.