-         Üdvözöllek kedves Gábor, örülök, hogy elfogadtad a felkérésemet ma, és így betegen is a rendelkezésemre állsz!

-         Igazán nincs mit köszönni, lekötelezel. Bármikor a rendelkezésedre állok, tudod jól, bármilyen ügyben számíthatsz rám és a segítségemre!

-         Mit gondolsz, miért vagyunk ma itt? Mi lehet annak az oka, hogy ma rád esett a választásom?

-         Pontosan nem tudom, de remélem, hogy mindjárt elmeséled! Gondolom hasonló lehet most a felkérésed oka, amiről már sokszor beszéltünk?

-         Hát, ha most a Szegedi Tudományegyetemen elért eredményeidre gondolsz, akkor eltaláltad?!

-         Igen, az egyetem… nos, ahogy akkor is felvázoltam neked hirtelen a helyzetet, továbbra is az a szomorú helyzet állt elő, hogy még mindig nem sikerült támogatást kapnom a diplomamunkaként készítendő robotomhoz. Egy kisebb fajta pénzösszeg nélkül már a szüleim sem tudják sajnos tovább finanszírozni ezt az egészet.

-         Ezt sajnálattal hallom. Ha jól tudom, pedig te mindent megteszel az ügy érdekében, hogy ne a szüleidre háríts minden anyagi nehézséget, hiszen diákmunkák sokaságát vállalod el mindig és kimerültségig dolgozol, hogy a diplomádat megszerezd.

-         Igen, igyekszek megtenni mindent, ami csak tőlem telik, hogy levegyem a terhet a vállukról, főleg úgy, hogy nem csak én tanulok felsőoktatásban, a családban. Húgom és bátyám is hasonló cipőben jár, egyikük kollégiumban, másik tesóm albérletben van. El tudod képzelni, hogy nem egyszerű a helyzet? Viszont nekem már nem sok hiányzik a mérnöki diplomámhoz és akkor végre elérem életem célját!

-         El tudom képzelni, sajnos. Viszont nagyon örülök, hogy nemsokára végzel. Utána van már elképzelésed, hogy mit fogsz csinálni vagy esetleg úgy vagy vele, hogy amerre sodor az élet?

-         Ilyen válságos időszakban nehéz erre válaszolni. Vannak terveim, de a válság kicsit keresztülhúzta őket, bár gondolom, nem vagyok ezzel egyedül az országban. Gondolkodtam külföldi munkavállaláson is, bár onnan is egyre több rosszat lehet hallani, sokan visszajönnek, de itthon még rosszabb a munkanélküliség helyzete. 

-         Szerintem vannak még így egy páran, ezért is gondoltam ma rád, hogy vegyék igenis a diákok a bátorságot és álljanak ki magukért, álljanak ki az igazukért és hátha hatással lesz az egyetemekre, hiszen az ő elvárásuknak eleget kell tenni, de ha már fizikai képtelenségbe bonyolódik a helyzet, akkor ez teljesíthetetlen.

-         Ha felfigyelnek az egyetemek, hogy sok diák csupán anyagi okok miatt nem tud eleget tenni az egyre növekvő elvárásoknak, akkor lehet lesz eredménye a mai interjúnak.

-         Reméljük így lesz! Azért gondolom a sok tanulás és munka mellett jut időd másra is?

-         Igen, igen, jut azért, meg igyekszem is úgy intézni a dolgokat, hogy ne őrüljek bele a tanulásba. Persze ne úgy értsd, hogy nem tanulok, csak mindennek megvan a maga ideje. Ha a szülők vagy a barátok kérnek segítséget, akkor természetesen segítek, amíg csak időm engedi.

-         Ha már a barátokat említetted, mit szoktatok együtt csinálni?

-         Ha rövidre akarnám fogni, akkor annyit mondanék, hogy éljük a fiatalok nem mindennapi életét. Előfordul, hogy felugrunk Pestre egy éppen aktuális autó-kiállításra vagy gokartozunk, mert hát csak férfiből vagyunk. Az előbbiek mind segítenek kikapcsolódni és addig se a hétköznapi gondok járnak a fejünkben. Néha lemegyünk egy helyi lokálba vagy a szokott társasággal csinálunk otthon egy kis mulatságot. 

-         Természetesen néha ki kell kapcsolódni. És mi a helyzet a Nők terén, ha nem vagyok túl indiszkrét? Egy ilyen Férfinek, mint te, biztosan sok udvarlód akad!?

-         Valahogy éreztem, hogy előbb vagy utóbb rátérsz majd erre a témára is. De mit is mondjak neked? Ha azt mondanám, hogy igen sok udvarlóm van, akkor nagyképűnek tartanál, viszont ha az ellenkezőjét állítanám, akkor hazudnék.

-         Ha jól tudom, akkor boldog párkapcsolatban élsz már lassan egy éve? Hogy fogadja barátnőd a riválisokat?

-         Tudja, hogy hűséges típus vagyok, de egyáltalán nem örül annak, hogy rajta kívül még számos „rajongóm” akad. Persze ez a helyzet kölcsönös, hiszen rá is szép számmal tekintgetnek a férfiak. Viszont ez a természet rendje, de mindketten imádjuk egymást és meg se fordul a fejünkben a hűtlenség.

-         Gondolkodtál már esetleg egy közös jövőről? Esküvő? Gyerekek? Hiszen te is nagycsaládban nőttél fel! Vagy még nagyon korai lenne erről beszélni?

-         Gyerekekről igazából még nem beszéltünk, de mindketten nagycsaládot szeretnénk, viszont egyelőre erről még csak ábrándozni lehet, mivel nincs miből felnevelni őket. Először meg szeretnénk teremteni a megfelelő körülményeket, utána lehet a családalapításon gondolkozni.

-         Írtam rólad egy életrajzi cikket korábban és elküldtem az Oktatási Minisztériumba, hogy gondolják át az oktatási rendszert Magyarországon, hiszen neked se a lustaság miatt nincs még meg a diplomát, hanem a pénzbeli elvárások miatt, pedig költségtérítésre jársz és az átlagod is 4 fölött van. Mit gondolsz, mi lesz a válasz?

-         Nem szeretnék ítélkezni, de véleményem szerint nem igazán érdekli őket, hogy mi folyik az egyetemeken, a politizálás viszont annál jobban, legalább ahhoz értenek. Bár nagy valószínűsséggel vagyunk így egy páran hasonló cipőben. Sajnos nem olyan világban élünk, hogy a társadalom minden tagjának jó körülményei legyenek.

-         Mindenképpen továbbítani fogom a válaszlevelet és remélem arról majd egy másik alkalommal fogunk beszélni, mert szerintem ezzel az interjúval felkeltettük az egyetemisták figyelmét. Lassan fogytánk az időnk, így engedd meg, hogy feltegyem az utolsó kérdésem.

-         Szerényen beérném egyetlen egy kívánsággal is, ami az lenne, hogy lehessen bármilyen kívánságom. Igazából nincs is rá szükségem, mert a magam körül megteremtett körülmények, a családom, barátaim és a barátnőm is olyan szinten felvidítják a mindennapjaimat, hogy a szürke pillanatok is hamar feledésbe vésznek.

-         Nagyon bölcs meglátás! Nagyon szépen köszönöm még egyszer, hogy elfogadtad a felkérésemet és szakítottál rám időt. Remélem a fáradozásaid nem voltak és lesznek hiába. Sok sikert és kitartást kívánok az egész szerkesztőség nevében. Köszönöm, hogy itt voltál.