-     Szia Jen!

-     Szia!

-     Elmondanád nekem, milyen elhatározásból költöztetek ki családoddal?

-     Persze. Elég egyszerű a dolog. Apu kapott egy nagyon jó állásajánlatot. Másfél hónap tervezgetés  és búcsúzkodás után pedig kiköltöztünk.

-     Gondolom nem ment zökkenőmentesen a beilleszkedés a suliba, meg angol tanulás is egyszerre.

-     Ebbe teljesen igazad van. Bár ahhoz képest, amire számítottam, nagyjából jobban befogadtak. Nem lettem cikizés tárgya, és az angolt is hamarabb tanultam társaságban..

-     De ezt köszönhetted annak is nem, hogy mint jó sportoló kerültél oda. Mit is sportolsz Jenny?

- Hosszú- és rövid távú futó vagyok. Bár inkább a hosszabb távokat szeretem jobban. Időnként még a maratoni futásba is belementem. Az ötből csak egyszer bírtam végig futni. Embertelenül unalmas és hosszú. Meg persze nagyon fárasztó. Ha 30 km után sem esel át a holdponton, akkor bajok lesznek a végéig.

-     Ezt hogy érted?

-     Egyszer velem is megtörtént. Mármint a baj. Olyan 3 km-rel a vége előtt, rosszul léptem, és kificamítottam a bal bokám. Utána nem volt szabad futnom 2-3 hétig. Azóta is féltem a bal bokám.

-     Értem. Hát nem lehetett kellemes. Visszatérve a sulira. Elmondanád nekem milyen is egy amerikai iskola?

-     Számomra átlagos. Számodra szerintem nem. Az európai iskolákkal ellentétben, ebben a tanítás 9 órakor kezdődik. Úgy tudom, hogy ti sokkal bonyolultabb anyagokat vesztek, mint mi. Felénk inkább a mozgás, vagyis a sport teszi ki a napi programok nagy részét.

-     Hmmm… ez a 9 órás iskolakezdés ide is eljuthatna. Tehát visszatérve az interjúra, megkérdezhetném, hogy a sporton kívül van-e valami más hobbid?

-     Persze. Imádok a barátaimmal lógni, plázába mászkálni, és vásárolni. De az igazi szenvedélyem a fényképezés.

-     Fényképezés? Ezt nem is tudtam. Miket szeretsz lencsevégre kapni?

-     Ez nehéz kérdés. Igazából nem lehet egy témába sűríteni mindent. Imádom a tájképeket, az embereket, állatokat,  de talán kiemelhetném a természeti ’csapásokat’. Ilyen például a villámlás, vagy egy nagyobb vihar.

-     Értem. Biztos izgalmas lehet a legmegfelelőbb pillanatot elkapni. Jut eszembe. Az amerikai életedről már beszéltünk. De mi van az itteni életeddel? Az iskolával, a barátokkal? Tartod velük a kapcsolatot?

-     4 év hosszú idő. Összesen két régi barátnőmmel tartom a kapcsolatot a régiek közül. Nagyon szeretem őket ( Anikó, Kitty ), mindig mellettem álltak. Bár mostanában már nem sok közös témánk van, de tudom, hogyha kell, mellém állnak és segítenek a bajban.

-     Magyarországon Mikor jártál utoljára. Vagy milyen rendszerességgel jársz?

-     Minden évben maximum kétszer jövök Magyarországra. Általában Anikónál lakom körülbelül két hétig, majd Kitty-nél ugyanennyit. Nagyon szoktuk élvezni a dolgot. Olyankor mindig megyünk mindenfele. Főleg bulizni és vásárolni.

-     Még egy kérdés erejéig zargatnálak, ha nem haragszol.

-     Nem, persze, hogy nem. 

-     Van valami elképzelésed a jövőddel kapcsolatban?

-     Uhh, ez nehéz kérdés. Megfogtál. Azt tudom, hogy a sportot nem akarom abbahagyni. Mást egyelőre nem terveztem el.

-     Értem. Nos köszönöm az interjút, és sok szerencsét a jövőre nézve. Szia!

Az interjút Magyar Tekla készítette. Kösz, hogy elolvastad.