Bíró Rudolf (édesapám). 1975-ben érettségi után finom műszerészként elhelyezkedett a Mérleggyárban. Tervezési osztályra került, ahol megismerkedett a gépésztervezés rejtelemivel. A szakmából két év után katonáskodás következett, de utána visszakerült és ott folytatta, ahol befejezte a munkáját. Ez a 35 év adta az ötletet, hogy riportot készítsek vele. A következő kérdésekben láthatjuk pályájának összes jelentős eseményét és élményét.
Riporter: Hogyan került a mérleggyárba?
B.R.: A mérleggyár és a Hódgép adott lehetőséget Hódmezővásárhelyen, a műszaki téren való elhelyezkedésre. Ehhez a Mérleggyár és a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola kapcsolata is irányadó volt. Pluszkésztetést adott nekem az a tény, hogy édesapámmal dolgozhatok együtt, aki ekkor már a gépműhely vezetője volt. Tervezési osztályba kerültem, ahol a régi mérnök kollégák mellett tanultam meg a gépészeten belül mérlegtechnika minden csínyát bínyát.
Riporter: Tudjuk, hogy a Mérleggyár nevet változtatott, mégpedig Metripont Mérleggyárra. Ez mennyiben változtatta meg az Ön munkáját?
B.R.: Lényegében ez csak puszta névváltoztatás volt semmi több, de valójában megmaradtak a kollégák minden tervezéssel kapcsolatos munkaterületen. Igazi változást az jelentette, hogy a KGST piacon belül mint tervező több külföldi tagországba is eljutottam.
Riporter: Ez a munkakör miben teljesedett ki?
B.R.: A feladat mit sem változott, továbbra is tárgyalások és helyszíni szemlék jelentették munkám fő célját. Környező országokba többször is eljutottam ez által. Vegyük csak példának: Csehszlovákia, Albánia, Szovjetunió (Kazahsztán), és persze Lengyelországba is. ( Ezek a kiküldetések abból a szempontból is érdekesek, hogy más népek kultúráját is megismerhettem.
Riporter: Mit jelentett Ön számára a rendszerváltás?
B.R.:A rendszerváltással elkezdődött a gazdaság privatizálása ez főként a nyugat európai tőke beáramlását jelentette. A Metripont szempontjából a gyárat egy német Phister nevű cég privatizálta. A privatizáció alatt több kollégát is elvesztetem, jelentős részük idős, de továbbra is tervezési osztályon dolgozhattam tovább. Egy évet követően újabb változás lett, mert a Phister kivonta tőkéjét a Metripont-Phister KFT-ből, így a magyarországi mérleggyártást szétszabdalta és látszólag megszüntette.
Riporter: Ilyen szakmai kötöttség mellett mi volt a következő lépés?
B.R.: Tulajdonképpen továbbra is a szakmában maradtam. A régi kollégák egy része magán vállalkozásba kezdett és továbbra is élt ez a mérlegszakma. Az Metripont-Phister történő felmondást követően a Gallyas mérlegüzem alkalmazottja lettem. Itt eltöltött 6 év alatt nem csak tervezéssel foglalkoztam, hanem a Metripont-Phister-nél eltöltött menedzseri idő után itt is alkalmazhattam ezt a fajta munkakört.
Riporter: Mivel tudom, hogy a Gallyas üzemek megszűnt, mivel folytatta a pályáját?
B.R.: 1995 nyarán elhagytam a Gallyast és a Metrisoft Kft-hez kerültem. A Metrisoft tulajdonosai nem voltak ismeretlenek ugyanis a régi mérleggyárban fejlesztőként dolgoztunk és kollégák is voltunk.Ebből adódik, hogy a beilleszkedés zökkenőmentesen zajlott és a rám bízott feladatok sem okoztak gondot. Piackutatás, vevőkkel történő kapcsolatkeresés,tartás , tervezés, helyszínelés, és a tervek kivitelezésének művezetése mind a munkámhoz tartozik. Ezt a feladatott, a mai napig, 15 éve végzem ugyan itt.
Riporter: Nos köszönöm a megértést és, hogy szánt rám egy kis időt.
Riporter: További szép és biztos munkát kívánok Önnek.