Interjú alanyom, Pozsár Anett, a lövészet és a zenélés nagy mestere.
Kérlek, mesélj nekünk, mikor és mi hatására kezdted el a lövészetet?
Kicsivel több, mint 3 évig jártam. Amikor kisebb voltam, sokszor lövöldöztem tatám légpuskájával, és egészen jól ment.Megtudtam, hogy néhány osztálytársam jár lőni, megérdeklődtem, elmentem és beiratkoztam.
Milyen eredményeket értél el?
Rengeteg bajnokságon voltam az ország különböző részein, főleg Budapesten és Miskolcon. Az első évben nem értem el sikereket, de nem adtam fel.Később háromszoros aranyérmes lettem, szereztem 2 ezüstérmet és négy bronzot is.
Ha ilyen szép eredményeket értél el, miért hagytad abba?
A lövészetben, mint sok másik sportban is, korcsoportok vannak.
A kisebb korosztályban szép eredményeket értem el, mikor az életkorom miatt feljebb helyeztek, már nehezebb volt sikeresnek lennem. És ez nem is csak rajtam múlt sajnosa, az egyesületünk nem volt túl gazdag, a fegyvereink régiek voltak és silányak, hiába a sok tehetséges versenyző, a pestiek többszázezres fegyvereivel nem vehettük fel a versenyt.
Ekkor kezdtél el zenélni és miért, esetleg volt zenész a családban?
Amikor elkezdtem zenélni, még jártam lövészetre. Bevallom, ez is kicsit befolyásolt, inkább a zenével akartam foglalkozni, mint a sporttal, abban jobbnak éreztem magam, és úgy gondoltam, közelebb is áll hozzám. A családomban én vagyok az első. Igaz, anya zongorázott, de csak elég kis ideig, és nem szerette. A régi iskolámban az egyik tanárom gitározott, egy osztálykirándulásra ő kísért el minket. Szinte minden szabad percben gitározott nekünk, és énekeltünk, olyan tipikus tábortűzi nótákat. Nagyon megtetszett a dolog. Sokáig nem mertem elmondani anyának, hogy én gitározni szeretnék, de mikor összespóroltam egy klasszikus gitárra valót, elmondtam neki. Támogatott, elmentünk és megvettük.
Milyen hangszereken játszol?
Szólógitáron játszom, bár szívesen kipróbálnám még a basszusgitározást, a dobolást vagy a billentyűket is.
Magadtól tanulsz, vagy valaki segítségedre van?
Körülbelül egy évig tanultam magamtól, könyvekből, kottákból, de így nem igazán fejlődtem. Az egyik zenészismerősünk ajánlott egy gitártanárt. Azóta hozzá járok, jobb, mint a zeneiskola, de kicsit drága mulatság.
Voltál bandákban is, ugye?
Igen, ez így volt. Nem tudtunk megegyezni, még abban sem, hogy milyen stílusú zenét játszunk. Az ízlésünk is különbözött, és nem voltunk összhangban. Egyikünk sem vette magára a vezetői szerepet, hogy összetartson és irányítson minket, pedig erre lett volna szükségünk.
Ha jól tudom, van egy számod, amit a gitár tanárod segítségével vettetek fel. Az egy saját szám, vagy egy feldolgozás?
Az egy saját szám volt, de vettünk fel feldolgozásokat is, többnyire egy metal bandától, ami a Bullet for my valentine névre hallgat. Itthon magam is szoktam felvenni számokat, persze nem túl jó minőségben. Az egyik barátom tanul énekelni, és most már gitározni is. ha nem is banda, de vele jó lenne néha összeülni. Szoktam írni saját dalokat, és dalszövegeket is.
Mik a terveid a zenéléssel kapcsolatban?
Terveim igazából nincsenek, hobbiként zenélni szeretnék, ameddig lehetőségem lesz rá. Mikor elkezdtem, egy jól menő bandáról álmodtam, és csillogásról. Már egyáltalán nem szeretném ezt, magamnak játszom inkább. Magyarországon nagyon nehéz érvényesülni és bejutni a köztudatba, továbbá a sztárélet tönkretesz mindenkit. Nem tudnám elviselni, hogy mindenki ismerje a nevem, az arcom... Megőrülnék.
És végül, mit tanácsolsz a többi fiatal zenésznek, sportolónak?
Azt, hogy ha valami nem megy, ne adják fel. Próbálják meg újra és újra, és ne várják a sült galambot a szájukba. A sikerhez vezető út göröngyös, gyakorolni és gyakorolni kell!
Köszönöm szépen válaszaidat és további sok sikert kívánok a zenéléshez!