Mese

Bár nagyon sok ember, sok szülő és persze gyerek rajong a mesékért, ezt nagyon rosszul teszik. Mert a mese és ezek a mesés dolgok, amiket itt ott árulnak  károsak az emberekre meg a gyerekekre, mert elvonja  a figyelmet a fontos dolgokról. Megfigyelhető, hogy amikor mesét mondanak a gyerekeknek, az olyan, mintha hipnotizálnák őket. Ezért lesz TV- és mozifüggő. A sok filmtől aztán szó szerint elmegy az eszük, mert amikor nézik, akkor teljesen stresszes lesz az agyuk, a testük viszont egy helyben van és nem mozog, például ha csatajelenetet néznek. Ettől lesznek az emberek teljesen betegek meg idegbajosak. Nem véletlen, hogy most sokkal több a beteg ember, mint korábban. Ott van például az a Harry Potter, az is teljesen megbolondította az embereket és semmire sem volt jó. Hát érdemes ezekért a dolgokért megőrülni?

Forgatókönyv

A forgatókönyv egy olyan írás, ami alapján a filmeket készítik. Általában a film történetét írják le benne, hogy mondjuk van egy lány, aki szerelmes lesz egy férfiba, vagy fordítva, és a végén kalandosan egymásra találnak stb. De sok minden egyéb is le van benne írva, olyanok is, hogy mondjuk a női szereplőnek milyen színű ruhája kell, hogy legyen, ugyanis van hogy ennek a film szempontjából jelentősége van. Vagyis ez egy olyan írás, ami alapján teljes mértékig el lehet képzelni egy készülő filmet, és ha a forgatókönyv elkészült, akkor már csak a forgatás van hátra.

Shakespeare

Angol drámaíró, aki lehet, hogy igazából nem is létezett. Leghíresebb műve a Hamlet, ami nem különbözik semmiben sem a mai ponyvaregényektől: mindenki meghal benne, mondanivalót hiába is keresnénk. Egy krimi, ami csak azért különleges, mert a középkorban játszódik és régiesen beszélnek benne. Majdnem az összes drámája arról szól, hogy mindenki meghal. Ami pedig nem, azok vígjátékok, amiken ma már nem nevet senki.

Olvasás

Hajdanán ritkaságszámba mentek az írás és az olvasás tudományában jártas emberek, manapság viszont, már többnyire gyermekkorban mindenki elsajátítja ezt a készséget. Az olvasás remek kikapcsolódás, ismeretfejlesztő tevékenység, melynek segítségével gyarapíthatjuk a szókincsünket, megismerhetjük más emberek gondolatait, érzéseit.

Mégis, sokan nem szeretnek olvasni, nem köti le a figyelmüket, vagy nem értik amit olvasnak. Hasznos tanács, hogy ha ismeretlen szóval találkozunk, azonnal járjunk utána a jelentésének.  Mielőtt nekikezdenénk egy könyv elolvasásának, mérlegeljük a gyakorlati hasznát, alaposan tájékozódjunk előtte, ha szükséges, kérjük ki szüleink, ismerőseink véleményét. Azért, hogy később könnyedén feleleveníthessük olvasmányainkat, ajánlott olvasónaplót írni, ahová feltétlenül jegyezzük fel ÍRÓ NEVÉT, a KÖNYV CÍMÉT, a fontosabb HELYSZÍNEKET és a SZEREPLŐKET.

Könyv

A kultúra mérőfoka a könyv. Az irott szónak több ezer éves hagyománya van, az írásos emlékeken keresztül értesülhetünk róla, hogyan éltek régi időkben az emberek. Rengeteg tudásra derült fény régi könyveken keresztul, pl hogyan kell puskaport csinálni, mivel táplálkoztak Egyiptomban, vagy hogyan hadakoztak a régi királyok.

De milyen nagyra is vannak manapság a könyveikkel a magukat tudósnak tartó emberek! Sok mindent kiolvasnak a könyvekből, olyat is, ami nem is létezik, aztán annyi eszük mégsincs, hogy a komoly problémákat megelőzzék. Össze-vissza írnak manapság mindenféléket, a legtöbb könyvet ráadásul feleslegesen nyomtatják ki, a kutya se olvassa őket! A megfelelő az volna, ha a Környezetvédelmi Minisztérium rendeletben szabályozná, hogy egy évben hány könyvet lehet kinyomtatni, így megakadályozva hogy a szemétnek termeljuk azt a sok papírt.

Televízió

A modern ember életéhez évtizedek óta hozzátartozik a televízió. Régen, még az átkosban csak két csatorna volt (1-es és 2-es), és hétfőnként nem volt adás. Ma viszont már a kábelnek és a műholdaknak köszönhetően sok-sok magyar és külföldi adó közül válogathat az egyszeri tévénéző. Sajnos, ma a kereskedelmi televíziózás azt jelenti, hogy korlátlanul ömlik a tévéből a szenny és a bulvármocsok, így például az úgynevezett valóságshow-k. Szerencsére erről az intelligens ember csak hallomásból tud, hiszen a Spektrum tévé és a Discovery Channel érdekes ismeretterjesztő filmjein kívül nem néz más műsort.

Művészet

Régen a művészek még olyan alkotásokat hoztak létre, amiknek volt értékük: szép képek, szobrok, és olyan zeneművek, amiket élmény volt hallgatni. A 20. század eleje óta azonban teret nyertek a modern művészetek, és azóta olyan dolgokat neveznek ki műalkotásnak, amiket bárki képes megalkotni pillanatok alatt. Ezek az úgynevezett művészek nem érdemelnek semmilyen támogatást, juttatást: legyen rendes szakmájuk, aztán a szabadidejükben művészkedjenek, de akkor sem a mi pénzünkből! Különben is, többségük beképzelt, alkoholista vagy drogos, aki semmi hasznos munkára nem képes. Mégis indokolatlanul sokat keresnek, ha pedig mégsem, akkor folyton panaszkodnak, hogy senki sem becsüli őket. Mondjuk már ki végre: a művészet nem szakma, hanem hobbi!

Magyar filmek

A magyar filmek sajnos régóta nem hozzák azt a színvonalat, amit korábban megszokhattunk tőlük. Manapság már senkit sem csalogat be egy új magyar film a mozikba, de ez nem volt mindig így.

Zene

„Zene nélkül mit érek én?" - éneklik egy híres slágerben. És tényleg az emberi élet nagyon fontos része a zene. Miért is? Talán azért, mert a zene érzelmeket közvetít és az embernek, mégha férfiember is, azért szüksége van a zenére. Jó megfigyelni, ahogy a zene ritmusára elkezd mozogni az emberek lába, legyenek akár kicsik, akár nagyobbak. Talán
ezért is nyilvánvaló, hogy amilyen zenéket hallgatnak a szülők, majd olyat fognak szeretni a gyerekek is. Emlékszem, mi annak idején nagyon sok rockot hallgatunk és most is rajongok ezért a zenéért. Sajnos, nem tudni milyen megfontolásból, egyre kevesebbet hallani a rádiókban jó számokat, olyanokat amilyeneket lehet dúdolni akár az utcán, akár a kocsiban vezetés közben. A jó zenéket sajnos két irányzat szorítja ki. Egyrészt vannak ezek a zeneileg értékelhetetlen számok, amik azáltal válnak népszerűvé, hogy trágár módon beszélnek benne (pl: Dopeman) – ezeket a zenéket magukat keménynek képzelő fickók szokták hallgatni, vagy teljesen összefüggéstelen a szövege (pl: Kispál) – ezt pedig tinilányok szokták hallgatni, akik ettől alternatívnak gondolják magukat. Ezek a szövegre koncentráló zenék.

A másik fajta zene, ami mostanában nagyon népszerű, azok a nyugati zenék magyarítása, ezeket is szeretik a rádiók, mert ezzel együtt lehet reklámozni más nyugati együtteseket. Ilyen a Fresh Viki meg a Baby Sisters, de ilyen volt annak idején a Manhattan és a VIP is. Természetesen most is vannak ilyenek, sőt talán még az Első Emelet is ide tartozik, ahol szegény Flipper Öcsi is játszott. De ezek a zenék, mind a szövegesek, mind a majmolók, nagyon kevés értékkel rendelkeznek, ezért a hallgatásuk inkább káros, mint hasznos.

A nyugati zenék között vannak jó zenék, de azoknak a szövegét még az angolul egyébként jól beszélők sem értik. Pedig a zene és a szöveg elválaszthatatlanok egymástól. Végülis az a lényeg, hogy a zene nagyon fontos része az ember életének, csak sajnos nálunk a rádióban, bizonyos a zenei szerkesztők ízléstelensége és elvtelensége miatt, nagyon kevés igazán jó zenét lehet hallani. A szociológusok lehet, hogy másmilyen zenéket szeretnek, de nem véletlen, hogy a felnőtt, egészséges férfiak az őszinte rockzenére esküsznek.

Kultúra

A kultúra tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember megtanul késsel-villával enni, le tudja írni a nevét és nem szarik a szobába. Vannak népek, akik ezt aránylag könnyen megtanulták, de vannak olyanok is, akiknek ez még most, a 21. században is komoly nehézséget okoz. Ilyenek például a feketék, az arabok meg a romák (cigányok) is. Ez nem azt jelenti, hogy a többi ember az mind kultúrált: sok honfitársunkkal találkozhatunk nap mint nap az utcán, akik a földre köpködnek, nem mosakszanak és zoknit vesznek fel szandállal. Ezekre az emberekre szokás azt mondani, hogy kár beléjük a kultúra!