Itt és most érkezett el az idő, hogy leírjam gondolataimat a manapság igen
híres Twilightról, amit eddig trilógia címkével illettek, ám ma már
elolvasható a negyedik, sőt az ötödik rész fele is.
Sokak szívének igen kedves az Alkonyat. Akkora tömeghisztériát váltott ki mint anno a Harry Potter. Gondoltam tini is, vámpíros is, hát legyen.
Kölcsönkértem a könyvet és belemélyedtem. Nem lehet letenni. Ez igaz, ám a könyv hibái, a kezdetlegesség, a nem odafigyelés azonnal szemet szúrt. És még valami, amire később térek vissza. Az Alkonyat a többi három részével együtt valóban kellemes kis olvasmány, természetesen a csúnyácska, nincstelen kislány összejön a jóképű gazdag fiúval- a téma. Minden könyvben ami hasonló mint a Twilight, előtérbe kerül ez sablon. Mondhatni lerágott csont de a fiatalok mégis kedvelik. A történet Isabella Swan-ról szól aki kénytelen édesapjához költözni az esős, felhős Forksba. Az iskolájában megismerkedik a jóképű sápadt Edwarddal, aki szinte egyből pesztrálgatni kezdi Bellát. Aki sokat olvas, vagy legalábbis sok krimit olvas, annak feltűnnek a kicsiny rések a történetben. Megválaszolatlan kérdések, visszavezethetetlen mondtatok, légből kapott ötletek százait tartalmazza a könyv. Stephenie Meyer valószínűleg kezdő író, vagy csak egyszerűen szétszórt, mert az apró réseket bizony be kellene tömnie, a megválaszolatlan kérdéseket vissza kellene vezetni. Erre minden jó író képes.
És hogy miért hoztam fel például a krimiket? Egy kriminél igen fontos, hogy a történet 100%-ban passzoljon, hogy ne legyen egy kis rés sem, mert akkor megbukik a történet. Na most, abbahagyom a fecsegést és rátérek arra a bizonyos dologra ami legjobban feldühített. Nem elég hogy szétszórt, kapkodó stílusban megírt gyakran unalmas könyvről van szó, az egész még pénzhajhász is, és ami a legfontosabb - lopás.
Namost az első részben megismerkedünk Bellával és Edwarddal összejönnek, béke boldogság... Ez rendjén van. Remek kis történet lenne, ha megfelelő szakértelemmel írják meg és nem utólag firkantanak oda egy mondatot hogy \"..Edward ezt csinálta...
Ja mert a vámpírok ezt is tehetik\".. Ez arra utal, hogy az írónő valami hibát látott művében, amit már nem tudott utólag kijavítani így a legostobább módszerhez folyamodva próbálta helyrehozni. A második és harmadik rész szinte ugyanaz, én különbséget tenni nem tudok és nem is akarok közöttük.
A negyedik részbe pedig megpróbált mindent beletuszkolni amit csak lehetett. Ezeket nem írom le, biztosan vannak olyanok akik még nem töltötték le az Internetről a harmadik s negyedik részt. A lényeg az, hogy abban van minden ami csak lehet, hogy még eladhatóbb legyen..
És most beszélek a dolgok lopás észéről. Az író gyakran megemlíti Emily Bronte és
Charlottoe Bronte könyveit: az Üvöltő szeleket és a Jane Eyret. Az Alkonyatból is kitűnik milyen jól ismeri az írónő ezen köteteket.
Tudniillik az Alkonyat ezen két könyv keveredése egy csipetnyi vámpírizmussal és egy kis Rómeó és Júliával.
Ennyire pofátlanul, szemtelenül lopni sose mernék. Ha már ezekre alapozom a
könyvem (s több mint alapozás), akkor nem villogtatom hogy mindenki jól lássa - Gyerekek ezt a könyvet valójában loptam! Rengeteg szereplő neve megtalálható az Alkonyatban is.. Rögtön például Jane Eyre ugyebár az Alkonyat valahanyadik részében is felbukkan egy Jane.. Jane Eyre szerelme a magasztos és sápatag úriember Edward, a házvezetőnő Alice stbstb. A Jane Eyre és a Twilight sémája ugyanaz a nincstelen ronda leányzó gazdag szép fiúval ismerkedik össze, majd szerénykedik mert megakar maradni olyannak, amilyen volt, így ajándékait nem fogadhatja el. A negyedik részben felerősödött bennem az érzés ami folyton ott bujkált bennem. Isabella Swan karaktere szinte pontosan megegyezik Cathy Linton karakterével az Üvöltő szelekből, s olykor Edward is olyan gonosz és szeszélyes mint Heathcliff. A könyvben Cathy egy Linton nevű úrhoz megy feleségül, akinek egészen
véletlenül a húgát Isabellának hívják. Folytathatnám hogy még hány ezer ilyen hasonlatosságot találtam, de aki nem hisz nekem, nyugodtan elolvashatja ezt a két nagyvilági remeket. Nincs benne se vámpír se vérfarkas. De garantálom hogy ez a kettő 1000-szer olyan élvezetes lesz mint az Alkonyat bármely része. Sajnálom ha megbántottam ezzel valaki érzéseit.
Tudom mekkora föllángolásokat okoz a mű, de ez olyan hamar le is apad pontosan a rangon
aluliság miatt. Sok kirtikát olvastam az Alkonyattal kapcsolatban volt aki az égbe magasztalta, volt aki a sárba tiporta, egyiknek sincs igaza.
Kellemes kis délutáni olvasmány nem több, bár akinek szemet szúrnak ezek a dolgok amiket én itt leírtam, az pontosan tudja melyik a jobb.