Büszkén néztem, ahogyan az emberek rohangálnak, arcukon az izgalom, az élénkség és a szerepelni vágyás vonásaival, mindenki sietett, eszébe jutott még ez az..

Ott álltam kitömött pocakkal, felragasztott kecskeszakállal (ami saját kezem munkája!!) és arra gondoltam:

- Jézusatyaúristen, hát nemsokára ott fogok kint állni! Ott állok majd rengeteg ember előtt és várják, hogy ez a férfiruhába bújt lány mit fog nekik mondani.

Fellebben a függöny... Integetnek, hogy induljak. Indultam… A hangom kezdetben megremegett amint elkezdtem a szövegemet mondani.. Nem vétettem hibát és ez borzasztóan tetszett de éreztem, hogy nem voltam elég jó… Tudtam hogy a további szerepléseimben a darabban ott kell lennem, át kell éreznem, és nem szabad senki szemébe néznem különben ott fog elbukni minden. Ott ültem a „kulisszák mögött” és hirtelen valami csodálatos nyugalom járt át. Mellettem Koni állt ( Liliomfi) és mosolyogva kérdeztem meg tőle a tenyerét nézve:

- Na izzad már?

Ültem, nyugalomban és gondolkoztam, mivel dobhatnám fel kicsit a szerepem, de azért csínján, hogy ne vigyem túlzásba és ne is térjek el attól nagyon amit megszoktam. Iszonyat jó ötleteim lettek és gondoltam, megvalósítom őket.. Innentől kezdve simán ment minden. A beszéd a játék minden olyan összhangba került egymással. Hirtelen tudtam hogy megérte, megérte eljárni a próbákra, megérte megcsinálni. Imádtam a közönséget, bár direkt nem kerestem arcokat. Néztem a többiek játékát is, néztem, ahogyan a túloldalon Erika tanárnő izgul a csapatért, és hogy mennyire elégedett velünk. Minden matt volt. Megéreztük mi kell a közönségnek és megadtuk nekik. A darab végén mámoros ünneplésbe kezdtünk és hirtelen szomorúság fogott el, hogy mindennek vége, a belefektetett munkánk, a próbák, a siker, mind ennyi volt. De egyben örültem is. Mint a színház jelképe… Egyszerre sírt az egyik énem mert mindennek vége szakadt, egyszerre pedig nevettem, mert megtörtént, és a fene egye meg; nagyon tuti volt. Remélem, a közönségnek is tetszett. Ezúton szeretnék gratulálni a másik csapatnak is, akik kedden adták elő ugyanezt a darabot és sajnálom, hogy nem tudok róluk írni, de sajnos nem voltam ott az előadásukon. Remélem mindenki élvezte, aki ott volt az estek bármelyikén!