Villonhoz
Példaképem ő, e férfi
Ő aki a verselést is érti
Ő aki a lelkitársam
Kinek verseit már vártam!
Olyan boldog ó de szép
Mit nem adnék Villonért!
Hadd csodálnám szép szemét
Jajj hogy óvnám két kezét!
Versét mikor ím leírta
a szívembe karistolta.
Ott ég benne ott virágzik
Nyíló rózsa szép zöld pázsit.
Óh, lelkemnek üdvössége
rossz énemnek züllötsége.
Verseidet lám de csípem,
Beleremeg kicsiny szívem!
Tőled mikor olvasok
Nem vagyok olyankor ott
Szárnyam nő és repülök,
Országokat kerülök,
Átérzem a lelkedet,
Szeretem a versedet!
Fogadd tőlem e pár sort
Csak A, a te hódolód!
Csak A.
|