A média hatalma nem csak a háborúknál mutatkozik meg, hanem mindennapi életünkben is.

Amíg csak Magyar Televízió volt nálunk, az egypártrendszer cenzúrázott Híradóját kellett néznünk, s ezt kellett elfogadnunk "hitelesnek". Most már számtalan csatorna közül választhatunk, s tudhatjuk meg a híreket, s kapásból ki is derülnek a politikai befolyások.

De melyik híradót is nézzük?
A Magyar Televízió híradójának (1999) képi világáról nem sok jót lehet mondani. Igaz, hogy a műsorvezető háttere az aktualitást, az élő közvetítést jelzi, de meg kell mondani, elég egy olcsó megoldás. Még a 2000. március 20-tól bevezetett reluxás design is elég gyenge, de legalább fejlődést mutat. Ellenben a TV2 és az RTL Klub, az már igen. A TV2 kissé hideg színeivel az objektivitás érzését keltik bennem, az RTL klub a melegebb színeivel a közelséget és bizalmat éreztetik. Nagyon fontos még a bemondó arca, megjelenése, s hangja. Sok apróság fogja eldönteni, hogy melyik csatornát nézzük, s szimpatizálunk vele. A hírműsoroktól természetesen elvárjuk, hogy a színtiszta igazságot tárják elénk objektíven, minden érintett fél véleményét megkérdezve, tehát legyen hiteles. Ezt néhány szabállyal meg is lehet valósítani, amit persze könnyen ellenünk fordíthatnak.

Ha egy baleset történik, melynek természetesen van hírértéke, akkor a forgatócsoport legyen ott minél hamarabb a helyszínen, ne utólag csináljon képeket, esetleg illusztrációkat. Kit érdekel az az eset, ahol már a roncsokat el is takarították. És nem csak azért, mert az emberek imádják az ilyen képeket, hanem mert meg kell mutatni, hogy itt tényleg történt valami, s nem csak a hírszerkesztők találták ki.

Rendezvényeken, tüntetéseken az operatőr ne manipuláljon a létszámmal. Igenis mutassa meg egy totálban, hogy valójában mennyien vannak ott. Ha nem ezt teszi, úgyis lebukik, mert egy másik csatorna megmutatja az igazat, s a saját híradójának csak csökkenti a hitelességét. Ne csak egy átlagtüntető mondja el a követeléseit, hanem a szervező, ez persze még nem jelenti azt, hogy rajta kívül más nem nyilatkozhat. És evvel egy újabb eszköz a manipulálásra, csináljunk olyan tüntetővel riportot, akinek nagyon primitív, buta érvrendszere és megjelenése van, esetleg csak véletlenül, a buli kedvéért keveredett oda, s evvel le is égettük őket.

Ha egy esemény több napig fenn áll, pl. egy vasutas sztrájk, nem szabad mindig ugyanazt a vonatot mutatni, ha történik valami. Erre élő példa volt egyszer a TV2, ahol ráadásul állandóan egy nemzetközi vonatot láthattunk menet közben, ami végképp nem közlekedett.

És nem utolsósorban fontos egy televízió reakcióképessége. Ha történik valami, ki számol be róla minél hamarabb, s ki ér oda forgatócsoportjával előbb. Ebben a Magyar Televízió még jó helyen áll. A TV3 Híradója ugyan nem erre van berendezkedve, s nem mondom, hogy erre kéne, de azt nem tudom elfogadni, hogy másnap reggel a Nap-keltében leadják azokat a tegnapi híreket is, amelyekben már teljesen új fejlemények vannak. Így új hírek aligha lesznek benne, ezért már a Híradó szignáljakor gyorsan elkapcsolok.

Most akkor kinek is higgyek?
Pálfy István szerint a TV2-nek: "...soha, de soha nem csaphatjuk be a nézőket!".
Ha időjárás-jelentés van, nem egy csinibaba kell (pedig ez a tendencia), vagy egy nőnek öltözött, magát viccesnek tartó Időjós (TV3), hanem egy szavahihető meteorológus. Az emberek már nem azt szokták mondani, hogy mit mondtak az időjárás-jelentésben, hanem: Szilárd azt mondta olyan idő lesz, hogy ...
Nem hiszek Cserhalminak az Életveszélyben. Igaz, hogy ő egy keménylegény akcióhős, de akkor is egy színész, hogy higgyem el így, hogy az az eset tényleg megtörtént.

Miközben leülünk a tévé elé, s bekapcsoljuk, azt hisszük, hogy szabad akaratunkból döntöttük el, melyik csatornát fogjuk nézni, csakhogy ezt a mi kis akaratunkat nagyon is befolyásolják.

© Kis-Guczi Péter