A halászat, mint ősi halfogó módszer már évezredek óta jelen van az emberiség történelmében. Az emberiség fejlődésével a halászat mellett megjelenhetett egy másik halfogó módszer is, a horgászat, ami már nem a folyók, tavak kizsákmányolásáról szól, a megélhetés érdekében. Azonban közös vonásuk a természet, hal, víz hármas csodája.
A riport a Körtvélyesi Holt – Tisza partján készült egy - nevét kérésére elhallgató - horgásszal.
Mióta tart horgászszenvedélye?
Az első horgászbotomat még nagyapámtól kaptam. Egy nagyon jó, rugalmas bambuszbot volt, ami jóban – rosszban társamnak tekinthettem a horgászatok során. Ekkor fertőzött meg és azóta is ebben a „betegségben „ szenvedek. Ha tehetem minden időmet a vízparton töltöm és kergetem a halakat, miközben a természet csendjét hallgatom.
A horgászláz igenis komoly betegség. Csak a hűvös, friss víz és a tiszta levegő gyógyítja. (Theodore Gordon)
A régi bambuszbotomat később felváltotta egy üvegszálas pálca, amihez egy peremfutó orsó is társult. A horgászat történelmében hatalmas forradalomnak számított az üvegszálas botok és peremfutó orsók megjelenése. E eszközök fejlődésével egyre nagyobb halak kifogása vált elérhetővé. Visszakanyarodva a horgászat és halászat kapcsolatához, a magyar vizekben minden hal kifogható horgászbottal is, azonban horgászbottal lehet, hogy az életben csak egy igazán nagy halat fogsz, hálóval meg akár naponta 2-t is. Ez a szép a horgászatban a kiszámíthatatlansága. Az ember felkell hajnalban, még a szeme se nyílt ki, de már arra gondol, hogy vajon szabad-e az a horgászhely ahová ülni szokott és vajon milyen fogás lesz?
A finomszerelékes horgászat vagy a „durvább” módszerek híve?
Mindenképpen a finomszerelékes horgászat mellett teszem le a voksom. Nincs annál jobb érzés, mint amikor 0,12-es zsinórral fárasztani a 2-3 kg-os pontyokat. Meg az a véleményem, hogy a halnak is meg kell adni az esélyt, hogy távozhasson. Kedvenc módszerem a feederbotos és spiccbotos horgászat. Mindkét horgászmódszer kerüli a vastag zsinór használatát. Bár ősszel és télen magam is a durvább szereléket választom, a ragadozók becserkészéséhez. A jó öreg ragadozó, a csuka vagy más nevén a krokodilpofájú zsákmányolásához elengedhetetlen az acélelőke használata, mert éles fogaival, kopoltyúlemezeivel gyorsan elvágná a monofilzsinórt.
Miként közelíti meg a bojlis horgászatot?
Első ízben nem tartom valóságos horgászmódszernek, mivel szinte a hal szájába teszik a csalit. A ladikokkal, csónakokkal behordják a horgot a halradarral feltérképezett területre, ezt követően pedig leteszik a botokat a speciális botállványra (horgászberkeben rod – pod néven ismert), majd a botot az elektromos kapásjelző segítségével „beélesítik” és bemennek a vízparton felállított sátorba. Ez a gondolat kissé vagy egésszé meg is álljahelyét, ameddig az ember nem próbálja ki. Amikor elérkezik a főpróba kiderül, hogy nem is olyan egyszerű. Hiába térképezzük fel a vizet, hordjuk be a csalit koránt sem biztos a halfogás. Másrészt pedig az angol bojlishorgászoknak köszönhetően terjedt/terjed el a világon a „Chats and Release” fogalma, miszerint a halat kifogjuk és ezt követően éltető elemébe a vízbe visszaengedjük..
Magyarországon is egyre népszerűbb ez a felfogás. Változik a mentalitás, miszerint egy horgászat után úgy is haza lehet menni, hogy nem fogtunk vagy nem viszünk haza halat. Erre szükség is van, mert az idő múlásával egyre több a horgász és egyre kevesebb is a hal vizeinkben. Emlékeimben még mindig élnek a 20 – 30 évvel ezelőtti bambuszbotos horgászatok, amikor egy nap alatt annyi halat fogtunk, hogy a kis pálca kilehelte a lelkét. Ma már ez elképzelhetetlen. Ebben sajnos elég nagy szerepet kapnak a rapsicok, tehát az orvhorgászok. A hatóságok felismerve e tényt vizeink és halaink védelmébe kelve erősítik az ellenőrzéseket, de ők sem tudnak mindenhol ott lenni, Ezért kell minden horgásztársnak magának is odafigyelni az adott terület rendjére és ha olyat lát, ami tiltott, szabályokba ütközik, azt jelenteni a területi halőrnek vagy a helyi rendőrségen bejelentést tenni.
Mikor szeret a legjobban horgászni?
Ebben sem tartozom az átlag közé. A legtöbb ember ki sem merészkedik otthonából a téli hidegek során, hogy hobbijának, szenvedélyének vagy ez esetben betegségének hódoljon, de énbennem ekkor fellángol a szerelem a lékhorgászat iránt. Mint ahogy azt most is teszem, amikor csak a jó öreg anyatermészet kegyes és a vízen 10 cm-nél vastagabb jégréteg kialakul mindig jövök és még télen is kergetem a halakat, mint ahogy ezt egy jó ho-ho-ho teszi.
Szerencsére, még semmi problémám nem adódott lékhorgászataim során, gondolok itt arra, hogy beszakadt volna a jég. Ha már 10 cm-es nyugodtan rámerészkedek és indulhat a móka. Azonban minden évszaknak megvan a saját szépsége, amiért érdemes a természetbe és a vízpartra lejárni. Különös érzés az is, amikor tavasszal a nap langyos melegét élvezve, a friss, jó „ízű” levegőt belélegezve hódolhatunk szenvedélyünknek.
Miért pont a Körtvélyesi – Holt Tisza?
Első horgászataim emléke is idefűz, Itt kezdtem el a horgászatot. A tanyasi menők, mert mi így hívtuk magunkat J megszámolhatatlan csínységet követtünk el ezen a területen. A táj szépsége elragadó és egyben felülmúlhatatlan.
Tehát gyerekkorom szép emlékei hatására választottam ezt a területet. A sors szerencsére kegyes volt velem és lehetőségem van, hogy nyugdíjas éveimben kijárhatok Körtvélyesre. Remélem, hogy még sokáig hódolhatok szenvedélyemnek, amihez az én egészségügyi állapotomon kívül szükség van a természet védelmére, a szemetelés és a vízszennyezés megszüntetésére. Sokszor összeszorul a szívem, amikor látom, hogy szemetlenek e szentély jellegű holtág területén, de az ember már csak ilyen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
