"Miért más, ha ugyanaz?" - veti fel a kérdést vitaindító cikkében Szilágyi Ákos. Vagyis megváltoztathatja-e az ember lényegét az új elektronikus média, az Internet? Szilágyi válasza egyértelmű nem. Ezzel a sommás állítással vagy hittel (vagy talán inkább reménnyel?) magam is egyetértek. Mégis, a várható változások mélysége, sebessége továbbgondolkodásra kényszerít, s talán árnyalni, talán kiegészíteni tudom Szilágyi következtetéseit.

A változások méhében a kialakuló informatikai világhálózat áll. A világhálózat alkalmas mindenféle információ igen nagy sebességű továbbítására, feldolgozására, tárolására. A hálózat végpontján levő terminálok elérik az intézményeket, benyúlnak a lakásokba, sőt, karomon, ruhámon hordva ember voltom tartozékaivá válnak (ahogyan ma szemüvegem vagy karórám). E terminálok alkalmasak bárminemű információ megjelenítésére, így többirányú kommunikációra, diskurzusra, sőt virtuális maszkok alakjában érzékszervi ingerületek, mozgás továbbítására, azaz cselekvések végrehajtására is. Az információk, érzékletek, parancsok terjedése oly gyorsan történik, hogy földi méretben az idő gyakorlatailag elhanyagolható. Mindez technikailag elvileg megoldott, megvalósulásának üteme jórészt árpolitika, s az emberi közösség preferenciáinak a függvénye.

E hálózat segítségével az ember többféle műveletre képes. Mindenekelőtt közölhet vagy megkereshet minden olyan információt, amelyet az emberiség eddig bármely rendelkezésére álló médián rögzített vagy rögzíteni szándékozik, beleértve az emberek spontán kommunikációját (beszélgetés, családi fotózás, filmkészítés, házi muzsika stb.) is. Természetesen gyakorlatban ebből mindazt, amit valaki a hálózatra "felvisz", s azt szelektíven felhasználni megenged. (Ezt tudja ma körülbelül az Internet, ami az általunk jelzett világhálózat egyfajta célra kifejlesztett prototípusa). E hálózat segítségével azonban (az ember) különféle tranzakciókat is végezhet, helyben vagy távol. Pénzt utalhat át, távolról gyógyíthat, előre adott úti program szerint vezéreltetheti gépkocsiját, vagy vámhatárokat kijátszva más országokban állíthatja elő otthonról vezérelve eladásra szánt műveit, termékeit. (Vegyük észre, eddig a parapszichológia ezoterikus körében tárgyaltuk nagy gyanakvás mellett a távolbalátás vagy táv-jelenlét különös képességeit).

Mindezen túlmenően azonban olyan transzformatív műveleteket is végrehajthatunk, amelyek segítségével új virtuális valóságokat alkothatunk meg, s azok szereplőivé válhatunk, velük interakcióba léphetünk. Ilyen ma már például egy elektronikusan készített film, vagy egy repülőgépszimulátor. Az informatikai világhálózat tehát ismereten túl cselekvést is közvetít, tőlem-felém, környezetem felé, más ember felé, vagy az emberiség által létrehozott modellek, mű világ felől-felé.

E lehetőségek jelentős változást eredményeznek olyan kategóriákban, amelyek az ember és a világ közötti együttélést alapvetően meghatározzák, s amelyek adott mértékéhez az ember törzsfejlődésének évmilliói során alkalmazkodott. E helyt mindössze hármat nevezünk meg: az időt, a teret és a valóságot.

Az elektronikus térben megváltozik, összezsugorodik a tájékozódáshoz, döntéshez, cselekvéshez, társadalmi élethez szükséges időtartam. Az események - bármily távol vannak - valós idejűvé, azonnalivá válnak. Ezzel együtt megváltozik a "fizikai" életünket oly nagy mértékben meghatározó távolság. Helyváltozás nélkül konferenciázunk Afrikával, operálunk az Antarktiszon. Ami eddig nagy volt, távol volt, kicsinnyé, helyivé válik.

S ha eddig teveháton, hajón, repülőn árut szállítottunk, azaz atomokat, molekulákat, amelyeknek tömege, tehetetlensége van, s ezért mozgatásuk energiát, pénzt igényelt, a jövőben az esetek nagy részébe elektronikus információt, vagyis elektront kell továbbítanunk, ami nagyságrendekkel kisebb tömegű, ezért továbbítása olcsóbb, gyorsabb, biztosabb, könnyebb. Csak egy példa. A nemzetközi hírlapok már ma sem egy helyen jelennek meg, ahonnan papír alakban kerülnek szétosztásra, hanem megszerkesztve, elektronikus hálózaton keresztül jutnak el a világ sok pontjára, ahol a nyomdai munka helyben történik. De nem kell sokáig várnunk arra sem, hogy a helyi nyomtatás helyett a hírek az elektronikus médiák hálózatán keresztül, papírmozgás nélkül kerüljenek a lakásokba.

S igaz, már eddig is művilágban éltünk. Saját kezünk alkotta körülöttünk a házat, a bútorokat, saját magunk által betonozott utakon, magunk által gyártott autókon járunk, magunk készítette ruha képezi a határt köztünk és a világ között. Mégis, eddig már világosan tudtuk, hogy mindez nem a természet, hogy mindez valóság ugyan, de munkánk eredményeként megformált valóság. De ha belépünk a cyber-környezetbe, ha felövezzük magunkra a cyber-vértet, ha ezen keresztül bekapcsolódunk a hálózaton keresztül megvalósított műmese világába - amelynek történéseit magunk alakíthatjuk -, érzékszerveink már nem biztosan különböztetik meg a valóst és a "mű"-t. Megváltozik a valós-ság tartalma, jelentése. Imhof által megrajzolt, a harmincéves háborúk korát jellemző, Johannes Hooss kicsiny életvilágából nagyon kevés marad változatlan.

A jövő embere alapvetően más időt, más teret, más valóságot érez, érzékel, mint a tegnap embere. De mit is tanultunk az egzisztencialistáktól? Az ember alapszerkezete a világban való létével, történetiségével, a más emberrel való együttléttel, azaz a társadalmisággal jellemezhető. Ha ezekben a faktorokban lényegi változás van, az ember alapszerkezetében is lényeges változás történhet. Márpedig a világban való lét, a történetiség, a társadalmiság (amelynek fontos eleme a kommunikáció) alapvetően függ az időtől, a tértől, a távolságtól, a valóságtól. Ezek változása az embert meghatározó fogalmak, társulások, mindennapi társadalmi eszközök változását hozza, hozhatja létre. Márpedig ezeket nem egyszerűen ruhaként használja az ember, de ezek diffundálódnak személyiségünkbe, velünk együtt élve meghatároznak bennünket.

Itt már nem egyszerűen arról van szó, hogy elveszítjük-e a mozinézők spontán közösséggé formálódó érzését és ennek a tudásnak személyiségalakító voltát. Radikális változáson mennek át olyan fogalmak, kapcsolatok, mint közösség, nyilvánosság, ideiglenesség, véglegesség, bonyolultság, cselekvés stb. Más lesz az értelmük, jelentésük, jelentőségük számunkra.

Játsszunk egy kicsit a gondolattal, fantáziánkat szabadra engedve, de a technikai realitásokat tisztelve!

Átalakul a távolság - s ezzel átalakulnak a távolságtól függő emberi viszonylatok. Új értelmet nyer például a szomszéd-ság, amely Johannes Hooss életét, munkáját, sőt párválasztását is alapvetően meghatározta. S vajon nekünk is nem azok a rokoni, baráti kapcsolataink az élők, amelyek a földrajzi közelséggel vannak [SZÖVEGHIÁNY] megoszthatjuk velük napjainkat, sőt mindennapi történéseinket, akár a nokedli-főzés aktuális nehézségeit is. A szomszédság változásával együtt változik a közös-ség tartalma. A közösségé, amely a közös és kommunikációval megosztott érdekeken nyugszik. Az utca kiskapus futball közösségéből ki van rekesztve, aki nem az adott városban él, vagy nem képes a labdát rúgni. Egy új, virtuális játéktérben klubtársam lehet az afrikai vagy a tolószékben ülő egyaránt. Megváltozik a közösségben végzett munka. Hiszen feladataink jó része áttevődik a fizikai munkáról a szellemi, információs munkák vidékére. De az ilyen munkához nem kell munkahelyre járni, kialakul a távmunka. Munkám zömét otthon végzem, nem kell utazni. Megnő a szabadidőm, melyet családom közelében tölthetek. Igazi feladattá válik e közös szabadidő értelmes eltöltése. De a munkahellyel együtt odavész a munkatársi közösség, a jelenlétért kapott fizetés vagy akár a szakszervezet. S Amerika statisztikái szerint e munka jobban illik a nőknek. A férfiak tömegei vesztik el izmon, energián alapuló munkahelyeiket. S ki lesz a családfenntartó? S mit fognak tenni szabad idejükkel a férfiak? Netán még jobban kell szervezni a kábítószeres segítő hálózatot? Vagy netán olyan új oktatási programok kellenek, amelyek új életkilátásokat adnak?

A változó munkakörülmények, a változó tanulási formák (távtanulás), szórakozási formák (cyber-játékok) átalakítják a településszerkezetet, ezen belül a lakások szerkezetét. Központba, külön helyre kerül az elektronikus kabinet, s az energiaelláttástól a közlekedésszervezésig elektronikus szabályzók látják el a vezérlést. A világ legmagasabb lakóépülete, a 450 m magas, 200.000 embert befogadó PETRONAS Kuala-Lumpurban e technológiával épült! (Tessék észrevenni: e ház nem Amerikában, még csak nem is Japánban épül!)

Valamennyien tagjai leszünk egy új kommunikációs térnek. E térben megváltozik a nyilvánosság szerkezete. Mindenki lehet egyben információ-adó és információ-fogadó. Kötöttségek nélkül mondhatjuk el véleményünket, sőt - mint Svájcban - ma már évente 10-12-szer, közvetlen referendumokon magunk választhatunk a képviselők által létrehozott törvényjavaslatok közül. Változik a demokrácia fogalma, a politikai részvétel, a hatalomgyakorlás és ellenőrzés módja. (Érdemes átgondolni, hogyan készül e nem nagyon távoli korra parlamentünk?)

S mi lesz az idővel? Mit okoz a hihetetlen gyorsulás? Imhof szerint a harmincéves háború parasztjának egész életét, a mindennapokhoz szükséges biztonságát szilárd világképe nyújtotta. A tudás, a környezet gyors, generáción belüli változása elveszi tőlünk a szilárd, állandó világnézetet. De a pszichológiából, szociológiából tudjuk, hogy a történetileg kialakult ember az állandóság egy szükséges szintje nélkül paranoiás lesz vagy társadalmilag frusztrált. Hogyan teremthetjük meg ezt a biztonságot a jövőben? Igen, alapvetően megváltozik ideiglenesség-véglegesség fogalmunk. A céhekben a mesterjelölt mestermunkában bizonyította megfelelőségét. Mestermunkában, melyet az örökkévalóságnak készített - s szekényeivel, [SZÖVEGHIÁNY] valami hasonlót végeztem magam is, amikor a diplomamunkámat írtam. De hogyan ír diplomamunkát a ma fiatalja, a Word 6.0-val. Egy folytonosan fejlődő (szerkesztett) szöveg n-dik változata csupán az, melyet befejezettséget, "kész" voltot demonstráló dokumentumként bead. Ugyanakkor az elektronikus problémamegoldó eszközök segítségével percek alatt oldhatunk meg olyan folyamatokat, amelyekkel korábban életen át küzdöttünk. Kitolódik a bonyolultság, kiszámíthatóság, megvalósíthatóság fogalma.

A megvalósíthatóságé! Az ember képes lesz a valósággal azonos vagy számára annál kellemesebb, érdekesebb virtuális valóság, környezet létrehozására. Mestere, ura lesz a világnak, s hajlamos lesz arra, hogy megfeledkezzék arról az alapanyagról, amelyeken nyugszik e képesség. (Itt újra felvillan a középkor híres szubsztancia-vitája). Megváltozik tehát a teremtés-teremtő fogalma.

De a világot teremtő ember másként viszonyul a teremtett világhoz, mint teremtett elődei. Változik a bűn, a rombolás és az e kérdésekkel foglalkozó etika tartalma. Új közegbe került a szabadság és a felelősség párosa. A felelősség tetteinkben, cselekedeteinkben van. De egy olyan világban, amelyben megnövekedett szabadidőm jó részét virtuális-életben élem, megváltozhat még a cselekvés is.

E világban ügyködve azt hihetem, hogy cselekszem. S a végén Dsuang Dszivel együtt megkérdezhetem, "hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét/vagy a lepke álmodik-e engemet?" (Szabó Lőrinc)

És a világban cselekvő, teremtő erővel rendelkező ember képzete megváltozik a másikról, az életről. Ha az többet, szebbet teremt, hódol neki, tiszteli. Ha kevesebbet - mint gyengét, elesettet, értéktelent - perifériára sodorja. Új megvilágításban merül fel az egyenlőség, a személyek egyenlősége, a személyiség. S itt zárul a kör. E vad változások, melyek generációnyi idő alatt száguldanak át történelmünkön, alapvetően változtathatják meg mindazt, amivel az emberiség eddig berendezkedett.

És mindamellett mennyi új lehetőség. A szolidaritás, szociális gondolkodás teljesen új eszközei. Egy új társadalom eddig még ki nem talált szolgáltatásainak megvalósítása, s ezzel együtt a gazdaság nagyarányú fejlődése. A kultúra, tájékozottság kiterjesztése. Az "ügyek" gyors, hatalmaskodó hivatalnokoktól független, pontos intézése.

A vázolt képek fizikailag, technológiailag valódi lehetőségek. De hogy mi valósul meg belőlük, vagy milyen más események bontakoznak ki, az függ tőlünk is, valamennyiünktől akik ott kuksokunk a világhálózat termináljainál, s befolyásolhatjuk-e változást. Tevőlegesen, de talán nem eléggé tudatosan.

Mert bár a ködös, csak sejthető szcenáriók lehetőségként megfogalmazódnak (és meg kell hogy fogalmazódjanak), nem látjuk át, hogy az emberi közösség múltja, szokásai, értékei, felismerései hogyan élnek, hogyan hatnak, hogyan módosítanak a jövő történésein.

És itt az informatikus elhallgat. Munkája eredményeként mint lehetőség áll előttünk az új világ. Egy új világ, amely hozhat annyi szépet, annyi jót, de annyi szorongást, meg annyi veszélyt is, mint minden, amit az ember történelmében eddig is kitalált, létrehozott.

És e pillanat nem az önfeledt öröm vagy a vak kétségbeesés pillanata. E pillanat egy új társadalom visszatarthatatlan kibontakozásának momentuma. A folyamat maga visszatarthatatlan. De a folyamat iránya befolyásolható. Ehhez azonban az kell, hogy társadalomtudósok, közgazdák, filozófusok és teológusok együttesen mérjék, értékeljék a változásokat. Feltérképezzék mindazt, ami történt: mi hasznos, mi jó, mi elkerülendő. És újabb és újabb megoldási javaslatokkal tereljék, terelgessék történelmünk alakulását. Ebben is segíthet a folyamatok méhében tevékenykedő Világhálózat!