|
Da Vinci-kód
 A Da Vinci-kód valójában Dan Brown egy korábbi regényéből, az Angyalok és Démonokból ered, ami szintén a Vatikán titkaival foglalkozik. Vajon milyen ismeretek vannak ott, amikhez hétköznapi ember nem jut hozzá? A könyv javarészt fikciókra épül és a fantasykönyvek világát idézi, holott ahogy a film is mutatja ez valójában egy thriller. A könyvet és a filmet is az teszi érdekessé, hogy az író a fantázia helyszínéül a Földet jelölte meg, valós helyszínekkel és azt akarta bemutatni, hogy a fikciók nagyon is itt lehetnek a közelünkben, nem is kell olyan messzire elmenni értük. A Da Vinci-kód tehát szórakoztató krimi és egyben izgalmas fantasy is. Emberek millióival szeretette meg Leonardo Da Vinci életművét és az európai renszánsz művészetet.
A filmet olyan embereknek ajánlom, akik hozzám hasonlóan kívácsi természetűek. Természetesen nem kell mindent elhinni abból, amit a film állít, de ugyanakkor tény, hogy nagyon elgondolkodtató. Hívő keresztényeknek nem ajánlom a könyvet és a filmet sem, mert hitükben sértheti őket. Számomra egy igazi élmény volt a film, mert egész végig gondolkodnom kellett. Folyamatosan azon morfondíroztam, hogy vajon mi lesz a következő nyom? Mi fog még kiderülni? Tényleg így történhetett? Ez egy művészi film, mert képes a nézőt katartikus élménnyel megajándékozni. A főszereplő Robert Langdon egy professzor, aki nagyon kíváncs. Annyira felkavarja egy ötlet, hogy az fertőző és hatására a nézőt is felkavarja. A főszereplőt annyira megragadja egy elmélet, hogy rajongása ránk is ránk ragad és valahol szerintem ez a hatás az, ami miatt egy film igazán érdekessé válhat.
A fennt említett elmélet Krisztus vérvonalának ősi története. Ezek szerint Jézus Krisztus ember volt, de Istentől származott. A legfontosabb, hogy életének része volt egy nő is, Mária Magdonlna, aki állítólag Jézus feléesége volt, sőt gyermkeke is született tőle. Ezek szerint a Bibliában prostituáltá lealacsonyított Mária Magdolna képviseli a keresztény vallásban megjelenő Istennő-kultuszt. A „Királyi vér hordozója” az állapotos Magdolna volt, aki Jézus keresztre feszítése után Európába menekült, ahol máig számos titkos társaság őrzi a „vérvonalat” és a „Rózsa titkát”. A film erről a történelmi elméletről, háttérről számol be.
A film rendezője Ron Howard. Filmesként sok érdekességet csinált már – mint például az Apolló 13 – de eddig ez a film jelentette számára a legnagyobb kihívást. A filmnek önállónak kellett lennie, olyasvalaminek amit a mozinézők is megértenek anélkük, hogy olvasták volna a könyvet. Ugyanakkor tükröznie kellett azt, ami olyan egyedivé teszi a könyvet.
A film és a könyv között az a különbség, hogy a filmben másképp találkozunk Langdonnal, mint a könyvben. Dan Brown Langdonját emlékképek gazdagítják, amit egy filmen nagyon nehéz elérni. Az itteni Langdon nem élte át az Angyalok és Démonok című könyv eseményeit, még nem találkozott bűnténnyel. Itt eltértek a könyvtől, mert a nyomozás a professzor számára teljesen új feladat. Nagyon fontos volt, hogy a rendező megtalálja a film igazi varázsát, az egyensúlyát, hogy ugyanolyan izgalmas legyen, mint a könyv. Olyan az egész, mintha bárki bármikor belecsöppenhetne egy ilyen helyzetbe. A történet lélegzetelállító. A könyv és a film is elgondolkodtató, vitatható, ösztönző, ugyanakkor szórakoztató. Ez egy krimi, egy összeesküvés-elmélet, ami mindenképpen beszélgetésre ösztönöz. A rendező számára az volt a legfontosabb, hogy a film megnézése után az emberek elkezdjenek beszélni, majd vitatkozni. Természetesen az egész könyvet nem lehetett megfilmesíteni, mert akkor napokig ülnénk a moziban, a film mégis hűen tükrözi a könyvben olvasottakat. Ron Howard nem akart a könyv alapján egy új filmet bemutatni, hanem a könyvet filmesítette meg és szerintem ez tökéletesen sikerült is neki.
A film hatásmechanizmusa rendkívül erős. Annyira hatással van ránk a film, hogy úgy érezzük, mintha mi is ott lennénk a főszereplőkkel a vásznon és mintha velük együtt fedeznénk fel a jeleket, velük együtt jönnénk rá az igazságra. A film kollektív élmény, mert a néző része a nézőtéri közösségnek.
Robert Langdon szerepében Tom Hanks tűnik fel. A rendező számára fontos volt, hogy olyan színészt találjon a szerepre, aki hihetően intelligens és akit az emberek elfogadnak professzorként. A történet egy egyházi fejtegetés, jelképfejtő, vallási kaland, ami még izgalmasabbá teszi a filmet. Langdonnak száraz humora van, de mindenkinél jobban érdekli az igazság. Bámulatba ejtik a részletek. Tom Hanks volt a legmegfelelőbb ember erre a szerepre, mert nagyon jól el tudja játszani a hétköznapi embert. Igazi jellemszínész akinek nem kell sok smink, nem kell megváltoztatni az arcát egy szerep megformálásához. Könnyedén játszik és nem drámai színészkedés, amit csinál. Tom itt egy kisemberré változik, egy profeszorrá, aki belecsöppen a tikok világába. A profeszor sok információt ad át hallgatóinak és nagyon jól tud mesélni is. Langdon egy szimbólumkutató, aki rögtön tudja a képek valódi jelentését, hogy mit jelentettek régen és hogy azóta hányféleképpen értelmezték. Sophie Neveu egy kriptigráfus, aki tudni akarja, hogy miért halt meg a nagyapja és mi rejlik a gyilkosság mögött. Ebben a szerepben az volt a legfontosabb, hogy olyan színésznőt találjanak, aki a természetes szépséget képviseli és a megjelenése klasszikus. Így ezt a szerepet Audrey Tautou francia színésznő kapta meg. A rendező az Istennő szimbólumokat akarta előtérbe helyezni a filmben. Titokzatos mégis erős jellemű nőt kellett megformálnia a színésznőnek.
A titokzatosság nagyban függ a mellékszereplők játékától is. Jean Reno Bezu Faché szerepét kapta meg. Ő az akinek köze van az egyes befolyásos csoportokhoz és egyes keresztény közösségekben is megjelenik.
Teabing: egy arctalan ember, aki mozgatja a szálakat. Nem fogjuk fel, hogy vele már a film legelején találkozunk Nagymesterként, de erre a felfedezésre csak a film végén jövünk rá. Amikor Ő megjelenik a filmben - egy dramaturgiai váltás történik – hatalmas lendületet ad a filmnek. Jellemző rá, hogy a vonzereje a humorán keresztül érvényesül. A házában játszódó jeleneteket holdfényben láthatjuk, hogy a nézők a szereplőkre és a mondanivalójukra figyeljenek oda. Ez a rész a film szempontjából véve sok oldalnyi párbeszéd egy thriller közepén.
Silas: a filmben egyszerűen félelmetes, bizarr, de nem egysíkú. Alapjában véve egy szerzetes. Az apja szellemnek nézte, míg Arinagrosa püspök Isten katonájának. Az egyház fordul felé életében először együttérzéssel. Azt állítják, hogy a lelkéért szeretik a fiút, ezért Silas számára ők jelentik a világot. Ő jelenti a filmben a konfliktust. Azt hiszi, hogy mindent jó okból tesz, pedig ez nem így van. A jellemének furcsának kellett lennie, de egyben hihetőnek is, amire Paul Betanny nagyon jó ráérzett. Ő a veszedelem a filmben. A mellékszerepek nehézsége az, hogy ebben a filmben előre kellett vinniük a történetet anélkül, hogy túl sok dologra mutassanak rá.
A film során a jeleneteket kézi illetve állványos kamerával együttesen vették fel. A gépmozgás és a vágás is a film ritmikus eszközeit határozzák meg. A legtöbb esetbe felülről lefelé haladva vették fel a jeleneteket, de a kocsizás és a variózás is megtalálható. Számomra az egyik legérdekesebb jelenet felvétele az volt, amikor Sophie és Langdon épp menekültek a követségről egy Smart autóban. Az autóra elöl-hátul felszereltek egy-egy nagyobb kamerát. A két kamerát összekötörrék egy tartószerkezettel, amire rátették az autót úgy, hogy az gurulni tudjon, tehát a kereki leértek a földre. A másik jelenet, ami nagyon tetszett az volt, amikor Silas lerohan egy csigalépcsőn. Itt egy kamerát lógattak be a lépcső közepébe és így felülről lefelé haladva vették fel a szereplő mozgását. A film közepén, mikor a szereplők Teabing házában járnak, a vérvonal titkáról beszélgetnek. Az idős úr, hogy igazolja állítását egy nagy videóképernyőn mutatja be Leonardo Da Vinci Az utolsó vacsora című festményét, ahol mozgatni lehet a képeket. Ez egy igazán egyedi ötlet volt.
A cselekmény fordulatos, izgalmas és energikus. Van benne hajsza és egy kis románc is, ahogy Langdon és Sophie elkezdenek bízni egymásban. Kezdik megérteni, hogy van bennük valami közös, hogy nem véletlen az, hogy egy párt alkotnak. A történet során jön rá Sophie, hogy ki is ő valójában. Érzelmi útjának változásait követhetjük nyomon.
A filmben számos kódot rejtettek el, számos rejtett képi és szövegi utalás is felfedezhető, amelyek rendkívül jelentősek. Ezek a szimbólumok különböző szereplők számára mást és mást jelentenek. Amikor először nézzük a filmet, nem is vesszük őket észre. A rendező fontosnak tartotta az Istennő-kultusz megjelenítését. Langdon könyvének borítóján Botticelli Vénusz születése című festménye van. Botticelli a Sion-rend tagja volt.
Gábriel arkangyal: Amikor Langdon megérkezik a Louvre-hoz a kocsi visszapillantó tükrében Gábriel arkangyal látható. Az arkangyal a kötelességre hívó futárt jelöli.
A lift melletti plakát: Caravaggio Fiú a kútban című festménye. Ez egy utalás Langdon múltjára, aki klausztrofóbiás és nem akar beszállni a liftbe. Mikor még gyerek volt, beesett egy kútba, ahonnan nagyon sok idő múlva szedték ki.
Követség melleti plakát: Victor Hugo Nyomorultak plakátja. Victor Hugo is a tagja volt a Sion-rendnek.
A rózsa alabástromvázában Mária Magdolna jelképe.
A bank logója: egy kulcs, ami magába foglalja a phi-t, ami a Fibonacci sorozatból származik.
A mennyezeti freskó - amit a két püspök beszélgetése során pillanthatunk meg - címe Pokol. A freskó témája Aringarosa püspököt képviseli bukott angyalként.
Teabing házában van egy kétfejű szobor. Ez Janus szobra és ezzel Teabing kétarcúságára utal.
Amikor Sophie a film végén megérkezik a templomba, a festett üvegablakon egy családfa van, ami azt jelenti, hogy Sophie visszatért a családjához.
Egy filmben nagyon fontos szerepe van a kiegészítő eszközöknek. Ebben a filmben is, mint a nagytöbbségben tudatos a színek használata. A fény-árnyék kontraszt is szerepet kap, ami mélységet teremt és kiemeli a legfontosabb részeket. A zene akkor jó, ha nem telepszik rá a képekre. A film esetén olyan zene kellett, ami megragadja a néző lelkét és kiemeli a néző számára az utazást. Ez helyenként modern, a történelmet vagy a belső terrort tükrözi, illetve kidomborítja a szerplők múltját. A zene elindít egy férfit az úton, ami során megismeri önmagát. Ez az utazás egy lovag útja, amiről maga a szereplő nem is tud. Langdon kalandja a gondolkodás kalandja. A filmhez egy thiller zene kellett úgy, hogy kissé túlvilágias is legyen.
A film alapjában a Szent Grál utáni nyomozás, ami a hősök számára a felfedezés izgalmát és a megvilágosodást nyújtja. Van egy mélyebb értelmezési szintje is, ami megérinti az embereket. Olyan súlyos titkokról beszél, ami a kereszténység végét jelenthetné. Felébreszt gondolatokat, amik talán nem is jutnának eszünkbe. Megfigyelhető a film során, mennyire erősen mondja azt ki, hogy amit a kereszténysét tanít, az nem igaz és valamit elhallgatnak a hétköznapi emberek elől. Ám ahogy a film végére érünk ez a gondolat veszít erőteljességéből. Vajon mi az igazság? Talán a válasz a kérdésre a kereszténység tanítása illetve a film mondanivalója között lehet. Így egy nagy kérdőjellel ér véget számunkra ez a csodálatos, elbűvölő és magávalragadó történe
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
