Színes amerikai film.

Műfaj:kaland, fantasy

Játékidő:140 perc

Rendezte:Andrew Adamson

Forgatókönyv:C.S. Lewis regényéből Ann Peacock, Andrew Adamson, Christopher Markus és Stephen McFeely

Operatőr:Donald McAlpine

Vágó:Sim Evan-Jones, Jim May

Zene:Harry Gregson-Williams

Szereplők:Georgie Henley, William Moseley, Skandar Keynes, Anna Popplewell, Tilda Swinton, Jim Broadbent, Liam Neeson (hang), Rupert Everett (hang)

A kor a második világháború, a helyszín egy vidéki villa. Ide érkezett Lucy Pevensie három testvérével (a kislány szerepe a filmben is kiemelt), Peterrel, Edmunddal és Susannal a londoni bombázások elől. Házigazdájuk a rejtélyes, rébuszokban beszélő Kirk Professzor, aki nem túlságosan szereti, ha zavarják - a gyerekek alig látják a titokzatos öreget. A rendszerető házvezetőnőt viszont annál inkább, akinek mindig van néhány feddő szava a lurkókhoz, többnyire preventív megfontolásból. Aggodalma nem alaptalan: mivel a ház óriási, a gyermeki lélek meg többek között a felfedezőkedvéről ismerszik meg, a nyilvánvaló összefüggések levonása nem jelent neki problémát. Meg is indul a bújócskaparti unaloműző gyanánt, Lucy pedig egy óriási ruhásszekrényt választ rejtekhelyül egy félreeső szobában. Nem is sejti, hogy az élete egy ilyen döntésétől vesz majd gyökeres fordulatot.

A szekrényben, a kabátok mögött egy másik világ bújik, varázslatos birodalom, amelyet beszélő állatok, faunok és más furcsa teremtmények laknak. Narnia tájait hótakaró borítja, minden bénult és fagyott, az országon kőszívű zsarnok uralkodik. A négy visszatérő testvér egyből a birodalom sorsát formáló események közepébe csöppen, meg kell tapasztalniuk, hogy e vidéken halálos ellenségei akaratlanul is vannak "Ádám fiának és Éva lányának". Jellembeli tulajdonságaikat mintha százszorosan nagyítaná fel ez az új világ, s egy idő után rá kell döbbenniük, hogy a rájuk háruló felelősség óriási: az egész birodalom sorsa függ tőle.

A kamerakezelés fokozza a nézői hatást. Aslan halálánál , és a csatánál igazán fokozza a néző figyelmét,hogy néhol elsötétül a kép és nem lehet látni mi történik, mert egy egy szereplő esetleg eltakarja a „kilátást” a néző számára.

A vágással ott lassítják a képkockákat ,és ott gyorsítják,ahol a film megkívánja.A leglenyűgözőbb rész amikor a két sereg összecsap egymással .Néhol lassított,néhol egészen gyors képkockákkal találkozunk.

Harry Gregson-Williams zenéje lenyűgöző,csodálatos,és fantasztikus.A film nézése közben magával ragadott a zene. Minden jelenetnek megvan a maga dallama. A csata jelenetnél nemcsak a harcosok kiabálásait , és fegyverek csapódásait halljuk,hanem a csata elején egy fantasztikusan megkomponált zene csendül fel,mely a nézőben is felkelti azt a vágyat, hogy a szereplőkkel együtt harcoljon.

A filmben mindenféle szín megtalálható. Az egész egy tündérmeseszerű világ,de mégis „valóságos”.A színek megteremtik a film idilli hangulatát, meseszerűnek látjuk a filmet,de mégis el tudjuk hinni h valóságos.