A film napjainkban játszódik, főszereplője Halle Berry, aki egy pszichiátert alakít egy női börtönben. 2003-ban került először vetítésre, a film rendezője Matthieu Kassovitz, aki egyes állítások szerint apai ágról magyar származású. Előző filmje, a Bíbor folyók is eléggé megfogta a kritikusokat, sok különböző vélemény született róla, szintúgy, mint a Gothikáról.

A film nagyon ügyes megoldásokat használ az emberek elborzasztására, megrémítésére. Egy hétköznapi családban történnek egyre furább események, így a néző bele tudja amgát élni a helyzetbe, hogy mi lenne ha ez épp vele történne meg. A filmben vannak olyan jelenetek is, amikor a megszokott képsorban hirtelen megjelenik egy rongyos női alak, amitől nem csak a főszereplő, hanem a néző is eléggé megijed.

A filmben használt jelmezek, ruhák hétköznapiak, mivel a történet sem szűk ruhába bújt szuperhősökről szól, hanem rendőrökről, orvosokról, átlagemberekről.

Garantált élményt nyújt a nézőnek a mű, mivel kissé bonyolult cselekménye miatt folyamatosan jár az agya, mivel gondolkodik azon, hogy vajon mi-miért van. Amikor viszont olyan dolgok történnek, amikre még csak nem is gondoltunk volna, akkor nagy ledöbbenés lesz úrrá rajtunk, és elkezdjük magunkban tovább fűzögetni a szálakat, várva, hogy mikor fonódnak végre össze, és mikor áll egybe a kép.

A filmben sok szemszögből nézhetjük a történéseket, rengeteg kameraállásból lett rögzítve, igyekeztek a legjobbat kihozni a filmből. Sokszor látjuk a főszereplő szemével a történéseket, sokszor távolról szemlélhetjük az eseményeket, ugyanakkor van amikor csak részletekben láthatunk valamit, pl. eltakarja egy ablakrács, fal stb.

A hanghatások is mind profi munkák, szituációtól függően mennek a háttérzajok, háttérzenék. A Párbeszéd is a leggyakoribb közlési forma, hiszen emberi kapcsolatokon alapszik az egész történet.

A történet nem konfliktusokon alapszik, sok más művel ellentétben, hanem a döbbentségen, gondolkodáson, nyomozáson. Maximum apróbb viták lelhetők fel a filmben, de egyiknek sincs nagyobb jelentősége a filmre nézve.

Nagy tanulság a műben, hogy nem kell megbízni feltétel nélkül mindenkiben, aki a környezetünkben megszokott személynek számít, nem kell beletörődni abba, ami éppen történik velünk, mindenre keresni kell megoldást, az élet nem mindig megy magától.

Lényegében a film nevezhető művészfilmnek, mivel nem egy egyszerű vígjáték, amiben csak a poénokra figyelünk, itt mindig fut a háttérben is egy cselekmény, nem csak a főszereplő körül mozog a történet, és a film vége felé az is kiderül, hogy ez miért van így.

Merőn ajánlom mindenkinek a Gothikát, mert szerintem az évtized egyik legjobb filmje (természetesen azok közül, amik eddig közszemlére lettek téve), és amellett, hogy nem egy vidám film, nagyonis szórakoztató.