Úgy gondolom, mindenki szeret ránézni, beszélgetni egy jó küllemű, egészséges embertársával.   Az egészséges, a jó küllemű nem pontos meghatározása a vékonynak, a soványnak.   Mert az nem egészséges, aki 40 kiló alatt van.   A mai divat szinte kicsinálja a fiatalokat, belehajszolja a tömegdivatba, még ha az néha szó szerint beteges is. Nem egy embertársunk halt bele ebbe a szörnyű betegségbe, és ha a saját akarata is adta meg a testének a kezdő lökést, még mielőtt elítélnénk ezt a szerencsétlent, jusson eszünkbe, hogy ez mégiscsak egy betegség.  De hogy mindenki tisztában legyen vele, miről is van szó, tekintsük át ezt a betegséget és a velejáróit is.

Az  Anorexia Nervosa az evészavart okozó betegségek egyik legsúlyosabbja. Általában a lányok hajlamosabbak erre a betegségekre,  de számos eset előfordult, amikor egy fiúval történt ugyanez. A fiatal lányok és fiúk, úgy érzik kövérek, ezért felhagynak az evéssel.  A test több mint 25%-ot elveszt a súlyából, a létfontosságú zsírban oldódó vitaminok nem tudnak felszívódni. Ha a megfelelő ellátást elutasítják, a betegség halállal végződhet. Az anorexiások, ha tükörbe néznek, testüket borzasztóan taszítónak és kövérnek látják,  noha súlyuk sokszor alig éri el a 40 kg-t. Az anorexiások többsége egyáltalán nem eszik ezzel szemben aktívan, túl aktívan sportol.  A szó az „orex” (vágy) szóból lett képezve, azaz: „anorex” (vágy elvesztése).

Egyszer, még amikor kisgyerek voltam, láttam egy riportot a tv-ben. Egy pszichológus beszélt a betegségről.  Pontosan persze nem emlékszem,  de arra tisztán,  hogy a doki arról mesélt, hogy  az anorexiások gyakran rákaptak a papírevésre,  mert az ételt gusztustalannak érezték,  és  küzdöttek az evés ellen, viszont az éhség és ösztöneik befolyása miatt  kénytelenek voltak valamit a szájukba tenni, megrágni és lenyelni. A papírt a szervezetünk nem tudja megemészteni, és az ebben a betegségben szenvedők hamarabb meghalnak ennek következtében, mintha az anorexia végezne velük. Ha nagyobb mennyiségű papírt fogyasztottak, már nincs sok esélyük az életben maradásra.

Szintén a tévé előtt ültem, és egy vetélkedőt néztem, amikor a műsorvezető (Steiner Kristóf) megkérdezte a riportalanytól, hogy ki a kedvenc külföldi sztárja. A lány azt válaszolta, hogy az Olsen ikrek.

- De mégis, a kettő közül melyik a kedvenced?

- Ashley.

- Miért pont  Ashley?

- Mert Mary-Kate anorexiás volt.

Ez volt az a pillanat, amikor felkaptam a fejem, mert kíváncsi voltam mit reagál erre Kristóf, hiszen régebben ő is szenvedett ebben a betegségben. Mondanom sem kell, eléggé meglepődött,  és azt hiszem ez volt az a pillanat az életében, amikor kérni akart egy perc szünetet hogy odamehessen ahhoz a szerencsétlen lányhoz, és jól megfojtogassa. Valóban persze nem lehet tudni, hogy Mary-Kate Olsen miért lettt anorexiás.  A világ egyik leggazdagabb és legszebb tini-hírességei közé tartozik, talán csak nem tudott már magával mit kezdeni? Vagy ő is a tv-ben vagy a kifutókon látja azokat a „gyönyörű 30 kilós” lányokat?

Vajon miért hat ránk ennyire ez a tömeghisztéria? Miért kajáljuk be azt, hogy csak az jó, akin egy deka súlyfelesleg sincs? Miért nem tudjuk észrevenni az emberekben és a saját testünkben rejlő szépséget?

Remélem, cikkem következtében sokan elgondolkodnak, vajon helyes-e a túlzott fogyókúra, és megfontolják: élet, vagy soványság?

Nancsy

(a képeket a neten kóborolva találtam, a címkéjük pedig az volt, hogy Sexy models)