Jó reggelt, Flóra!

FLÓRA: Jó reggelt!

RIPORTER: Szóval, merre is járt ön a nagyvilágban?

FLÓRA: Hát, első kérésem az lenne, hogy tegeződjünk!

RIPORTER: Rendben, köszönöm.

FLÓRA: Nos, az Egyesült Államokban töltöttem el fél évet a múlt évben.

RIPORTER: És milyen céllal mentél ki?

FLÓRA: Hát, ez egy bonyolult történet. Négy éve a Szegedi egyetem hallgatója vagyok, ahol rengetek külföldi diák tanul. Így ismerkedtem meg egy indiai származású sráccal, akivel később nagyon jó barátság alakult köztünk. Így, mikor hazament a nyárra, meghívott magukhoz látogatóba. Ugyanis New York-ban él.

RIPORTER: És hogy érezted magad odakinn, a tengeren túl? Milyen ott a környezet, az emberek?

FLÓRA: Természetesen nagyon jó volt! Rengeteg élménnyel gazdagodtam! A környezet eléggé változó volt! Elég sok olyan része van New Yorknak, ahol mindig elfogott valamilyen rossz érzés. Senki nem tudott volna rávenni, hogy kiszálljak a kocsiból, a piros lámpánál pedig számoltam a másodperceket, hogy mikor vált zöldre, nehogy valami kétes alak kirángasson az autóból.

RIPORTER: De remélem nem csak ilyen rossz élményeid vannak.

FLÓRA: Nem, persze hogy nem. Szerencsére nem sokszor volt alkalmam ilyen helyeken járni, szóval főképp a város szép részeit látogattam. Gyönyörű épületek, parkok…. hát igazából ezt nem is lehet így elmondani. Ehhez látni kell, érezni kell a város egész hangulatát, légkörét. A filmeken is láthatjuk a várost, de ott sincs meg az a bizonyos varázs.

Igazából az az érdekes, hogy én nem is szeretem a nagyvárosokat. Budapestet sem szeretem. De New Yorkban nagyon jól éreztem magam. Bár azt hiszem ez a fél év bőven elég volt.

RIPORTER: Miért érzed így?

FLÓRA: Mert az egy dolog, hogy eltöltöttem odakinn fél évet a barátaim társaságában, de nem költöznék oda, hogy ott éljem le az életem.

RIPORTER: Értem. És az emberek? Mik a tapasztalataid?

FLÓRA: Nos, erre a kérdésre nem tudok egyértelmű választ adni. Az emberek véleményem szerint Magyarországon is nagyon változó természetűek. Így van ez ott is. Kaptam hideget is, meleget is.

RIPORTER: Világos. És mivel töltötted el napjaidat kinn? Talán dolgoztál is? Gondolom  a szórakozást nem is kell kérdeznem!

FLÓRA: Eleinte nem csináltam semmi különöset, napközben otthon voltam a barátom házában, és esténként, hétvégenként pedig várost néztünk, kirándultunk, és igen, persze szórakoztunk is. De sajnos később már unalmassá vált az otthon ülés, ezért úgy döntöttem, keresek valami munkát. Először kipróbáltam a kutyasétáltatást. Hát, azt fel is adtam két hét után. Később pedig egy cukrászdában találtam állást, ott sokáig maradtam, azt nagyon élveztem. Eleinte persze nem értettem semmit, hogy mit kérnek a vevők, de később belerázódtam.

RIPORTER: Tényleg, erről jut eszembe, milyen volt az angol tudásod, mikor elindultál?

FLÓRA: Hát, tulajdonképpen nem is tudom. Volt egy kis gyakorlatom, hiszen a külföldi barátaimmal beszéltem angolul már itthon is. És volt  középfokú nyelvvizsgám, de sokkal nehezebb volt élesben megszokni. Úgy értem, kinn már nem volt ott velem senki, aki segített volna, ha nem értek valamit, hiszen én voltam az egyetlen magyar ott. És így elég nehéz volt, sokszor kerültem kellemetlen helyzetbe emiatt. De végül belerázódtam ebbe is!

RIPORTER: És ennyi idő után később nem volt neked furcsa megint hazajönni Magyarországra?

FLÓRA: De, persze, furcsa volt. De nagyon jó volt látni ismét a családomat, az itthoni barátokat, ismerősöket, rokonokat. Azt sajnáltam nagyon, hogy a tavalyi karácsonyt nem tudtam a családommal tölteni, mert akkor még éppen kinn voltam. Sajnos nem sikerült korábbi repülőjegyet szereznem, ezért életemben először nem a szűk családi körben töltöttem az ünnepeket.

És persze eztán nagyon furcsa volt megint az iskola. Amíg nem voltam itthon, halasztottam egy fél évet az egyetemen. Mikor hazajöttem pedig egyből jött a vizsgaidőszak. Rengeteget kellett tanulnom, és nagyon rossz volt, mert egy félév kimaradt, és nagyon elszoktam tőle.

RIPORTER: Hát igen, de úgy tudom, ez sem tántorított el attól, hogy ismét elindulj világot látni, egy másik országba, azt hiszem Angliába, igaz?

FLÓRA: Így van. Tavaly ősszel megint elutaztam. De ezúttal nem látogatóba, hanem tanulni mentem ki, ahogy mondod, Angliába.

RIPORTER: És mennyiben volt más a két ország, földrész?

FLÓRA: Nagyon sokban különböznek az én meglátásom szerint. De őszintén szólva nem tudom hogy helyesen látom e, mert Amerikában csak látogatóban voltam, Angliába pedig tanulni mentem ki. Itt nem voltak ismerősök, egyedül mentem, és kollégiumban laktam, először teljesen ismeretlen emberek között. Teljesen más volt az egész szituáció. És Angliában nem is voltam olyan sok ideig, itt csak három hónapot töltöttem. De egy hét múlva utazok vissza.

RIPORTER: És várod már?

FLÓRA: Igazából nem mondhatnám most, hogy várom. Csak két hónapot voltam itthon, és máris mehetek vissza. Jó lenne még egy kis sőt itthon tölteni.

RIPORTER: És most mennyi ideig leszel kinn?

FLÓRA: Most is ugyanúgy három hónapot, aztán megint két hónap itthon, majd megint három kint.

RIPORTER: De gondolom mostmár ott is megismerkedtél a diákokkal, ugye?

FLÓRA: Persze, rengeteg barátot szereztem. Mindannyian nagyon kedvesek. Azt hiszem egyetlen magyar lány van még rajtam kívül az iskolában, a kollégiumban pedig senki nem magyar rajtam kívül. De viszonylag sok német van kinn, belgák, franciák, dánok, mexikóiak, spanyolok, és még rengetek nemzetiségű ember, nem is tudnám felsorolni az összeset.

RIPORTER: Értem. Nos, lassan elfogy az időnk, Flóra. Remélem nagyon jól fogod magad érezni, és aztán nagyon jó lesz hazatérned is, ismét. Sok sikert kívánok neked további tanulmányaidhoz, és további utazgatásaidhoz is!

FLÓRA: Köszönöm szépen, és köszönöm a meghívást is!

RIPORTER: Én köszönöm, hogy eljöttél!

FLÓRA: A viszontlátásra, szia!

RIPORTER: Minden jót!

                                                                                               Pályi Blanka, 11. b