Lilla: Mesélj, kérlek a kezdetekről!

Anya: 1986-tól majd 20 éven át vállalkozóként dolgoztunk a férjemmel.
           Ez a munka reggel 5-tól este 7-ig vett igénybe bennünket.
          Az esték már mindig zsúfoltak voltak és sokszor már csak arra volt energiám, hogy lefeküdjek.

         Ekkor még csak egy gyermekünk volt.

         A munkahelyünkön hétköznap, hétvégén, és ünnepnapokon is helyt kellett állnunk.
        ’90-ben megszületett a második gyermek is.

        A gyerekek ellátásában a nagyszülők segítettek.
       Nagyon sokat köszönhetek nekik, nélkülük nem tudtam volna intenzíven dolgozni.
      A gyerekek iskolába és óvodába jártak és csak egy-egy ünnepségükön utam részt venni.
     Visszagondolva teljesen meg voltam győződve arról, hogy tökéletes család vagyunk.

     Tökéletesen nevelem a gyerekeimet, és mindent megkapnak tőlem, amire szükségük van.
     16 évnyi kemény munka után különböző betegségek jöttek az életembe, majd a sok műtétet követően a vállalkozásunkat megszüntettük.

   Teljesen átértékelődött az életem.
   A napjaimat a családdal való törődés töltötte ki.
  Ezt soha sem éreztem tehernek.
  A legnagyobb elismerést számomra az jelentette, amikor lehetőségem lett volna
 elmenni dolgozni, de a gyerekeim megkértek arra, hogy inkább továbbra is maradjak itthon és így többet tudunk együtt lenni.

Lilla: Úgy gondolod megérte kockáztatni? Ma is így cselekednél?

Anya: Igen, mindenféleképpen.

         Az igazi élet számomra onnan kezdődött el, mikor feladtam addigi munkám és

        minden időm a gyerekeimnek szántam.

       Voltak közös kirándulásaink, családi programok, őszinte beszélgetések.

       Ezért szerintem mindenkinek megéri feladni.

      És ekkor alakult ki igazi jó anya-gyerek kapcsolat.

Lilla: Nem érzed ezért magányosnak magad mostanában?
        Hisz én és a testvérem is már felnőttek vagyunk, nem vagyunk mindig veled.

Anya: Egyáltalán nem, és ez köszönhető a kialakult nagyon mély és őszinte kapcsolatnak.
         Annál nagyobb boldogság nincs egy anyának, főleg akkor, mikor a gyerekek már élik szinte a saját életüket, és mégis igénylik a törődésemet.

        Bármi apróság is történik velük, mindketten azonnal hozzám fordulnak

       segítségért.

Nem érzem azt, hogy áldozatot hoztam, mert ezt nagyon szívesen teszem.

Olyan sok szeretetet kapok vissza, hogy ez számomra mindennél többet ér.
Nyugodt családi légkört tudtam termteni és ezt biznyítja az is, hogy a fiam barátai
s lányom barátnői is jól érzik magukat nálunk.
Az egyik legkedvesebb vendégünk azt mondta, azért szeret állunk lenni, mert ez egy valóságos nyugalom-sziget számára!

Lilla: A házimunkák mellett mit teszel?

Anya: Igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy ne csak a „kötelező” házimunkák töltsék ki a napjaimat.
        Nagyon szeretek olvasni, szeretem a jó filmeket, a családommal kirándulni és sétálni.
        Sokat szoktunk összeülni és társasozni, és mindig szakítok egy kis időt új hobbimra: a netezésreJ

Befejezésként annyit mondanék, hogy a lányommal való kapcsolat miatt már megérte ezt az életet választani, hisz olyanok lettünk, mint a legjobb barátnők.
Semmiért sem adnám ezt fel, örülök, hogy így döntöttem annó.


Nagyon köszönöm ezt a személyes beszélgetést, mely mégjobban bebizonyította,
hogy az én anyukám a példaképem, hisz teremtett számunkra egy olyan világot,
melyben mindig biztonságban érezhetjük magunkat.

Remélem az iskolai honlap olvasóinak is tetszeni fog ez a kis történet, és ők is mindent

Meg fognak majd tenni egyszer a gyermekükért!





                                                                                             Írta:  Rácz Lilla