Dietetikus
Interjúmat Farkasné Szalai Edittel készítettem el, aki a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház Rendelőintézetében dolgozik mint dietetikus. Sok embernek ismeretlenül hangzik ez a kifejezés, sokszor keverik a cukorbetegség latin nevével .(diabetes, diabetikus). Interjúm során felfedem, mi is egy dietetikus igazi dolga.
-Első kérdésem: el tudná mondani, mit is takar ez a kifejezés?
-A dietetikus olyan táplálkozási szakember, aki a különböző betegségek mellé társuló diétás étrendeket összeállítja, a betegeket diétás tanácsadás keretében megtanítja diétájuk kivitelezésére. Emellett egészségnevelő munkát végez a lakosság körében az egészséges életmóddal, egészséges táplálkozással kapcsolatban. Az élelmezésvezetés is a munkámhoz tartozik.
-Milyen végzettség szükséges ehhez a munkához és hol lehet ezt megszerezni?
-Elengedhetetlen hozzá a főiskolai végzettség. Az országban kettő főiskola található, mely dietetikusok képzésével foglalkozik, Pécsett a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar dietetikai szakán és Budapesten a SOTE Egészségügyi Kar dietetikai szakán. Én Budapesten szereztem meg diplomámat.
-Mi késztette Önt arra, hogy Hódmezővásárhelyen helyezkedjen el?
-Születésemtől fogva hódmezővásárhelyi vagyok, ezért számomra természetesnek tűnt, hogy Hódmezővásárhelyen helyezkedjek el és itt alapítsak családot, ezért főiskolai éveim után rögtön itt vállaltam munkát.
-Egész munkásága során Hódmezővásárhelyen dolgozott?
-Nem, közel tíz évig a Szegedi SZOTE klinikáin dolgoztam, a Bel- és Újklinikán, mint élelmezésvezető-dietetikus.
-Mit jelent az, hogy élelmezésvezető-dietetikus?
-A dietetikusi végzettséggel több szakterületen is lehet dolgozni: közvetlenül a betegekkel, a betegek diétájával a terápiás dietetikus foglalkozik; az egészségnevelés területén széleskörben elhelyezkedhet például ÁNTSZ, média, országos kutatóintézmények ( OÉTI ) ; és végül mint élelmezésvezető. Az élelmezésvezető a rábízott konyhaüzem vezetését végzi: gazdálkodás, szervezés, irányítás a feladata. Élelmezésvezető nemcsak dietetikus lehet, egészségügyi intézményekben dietetikus végzettségű élelmezésvezetők vannak. Egyéb intézményekben, például gyermekétkeztetés, középfokú végzettségű élelmezésvezetők dolgoznak.
-Jelenleg milyen szakterületen dolgozik Ön?
-Terápiás dietetikusként dolgozom, vagyis nem konyhán, hanem betegosztályokon és szakambulanciákon diétás tanácsadásokat végzek. Betanítom a betegeknek a betegségükhöz társuló diéták gyakorlati alkalmazását, vagyis az eddig alkalmazott étkezési, főzési szokásain mit és milyen módon változtasson.
-Ön hogy látja ennek a munkának a jövőjét, fontos-e betegellátás során?
-Sajnos manapság a rohanó élet és a fejlett élelmiszeripar miatt nagyon kevés időt fordítunk a megfelelő táplálkozásra. A mai népbetegségek okai mind a helytelen táplálkozásra vezethetők vissza. Az a tapasztalatom, hogy az emberek többsége tisztában van az egészséges életmód előírásaival, de gyakorlatban nem alkalmazzák azt. A jelenlegi statisztikák azt mutatják és az orvostudomány is alátámasztja, hogy a betegségek többsége megfelelő diéta nélkül nem gyógyítható.
-Ha valaki kíváncsi lenne egy ilyen táplálkozási tanácsadásra, és fel szeretne keresni egy dietetikust, akkor mit kell tennie?
-Először is a betegeket a szakorvosok irányítják hozzánk, de ha az egészséges táplálkozással vagy a kalóriaszegény étrenddel kapcsolatban vannak kérdései, akkor az Erzsébet Kórházban megtalálhat minket.
-Mire számíthat valaki egy ilyen tanácsadás során?
-Ezt így előre megmondani nem lehet, a tanácsadás függ az életkortól, nemtől, fizikai aktivitástól, egészségi állapottól, testsúlytól és testmagasságtól.
-A magánéletében, mint például bevásárlásnál felülkerekedik Önben a dietetikus? Odafigyel arra, hogy családja tagjai hogy étkeznek?
-Természetesen egész életemet befolyásolta, amit tanultam. Persze nem úgy kell elképzelni az életemet, hogy szigorú szabályok közé szorítom. Elvem, hogy mindent lehet fogyasztani, csak tudni kell határt.
-Ön miért választotta a dietetikus szakmát?
-Kezdetben nem terveztem, hogy dietetikus akarok lenni, orvosi egyetemre jelentkeztem először, másodjára pedig a dietetikusi szakot és ide sikerült felvételt nyernem. Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Sok emberrel ismerkedhetem meg, a minennapjaim változatosak és mint nőnek és családanyának, ez a szakma tökéletes.
-Manapság a médiában egyre jobban teret nyernek a gyors fogyást elősegítő műsorok. Ilyen például a Nagy Fogyás című műsor is. Ön, mint szakmabeli mit gondol ezekről a műsorokról?
-Nagyon szép és látványosan megcsinált műsor, de ha valaki józan paraszti ésszel nézi ezeket a műsorokat, az is rájöhet arra, hogy a műsorban produkált körülményeket nem lehet megvalósítani. Szakmailag hetente egy-két kg fogyás megengedett nagy súlytöbbletnél. A hirtelen nagy mérvű fogyás nem egészséges. A plusz kilókat sem egy-két hét alatt szedjük fel. Ha valakinek 5-10 kg súlytöbblete van, az addigi megszokott tápanyagbevitelét 500 kalóriával csökkenti, már ez az 1-2 kg eredmény produkálható. A mozgás természetesen elengedhetetlen, de az is ésszerű feltételekkel, például egy szívbeteg túlsúlyos ne végezzen megerőltető mozgást, már napi egy órás gyaloglás is célravezető lehet.
-A statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon minden harmadik ember túlsúlyos. Ön szerint hogy lehetne ezen a számon változtatni a jövőben úgy, hogy kevesebb ember küszködjön az elhízás gondjaival?
-Az egészséges táplálkozásra nevelés már csecsemőkorban el kell kezdeni. A szülőknek, kiemelném mindkét szülőnek, példaként kellene szolgálni. Tapasztalatból mondom, hogy az anyák jobban hajlanak az egészséges életmód felé, sajnos a legtöbb apára ez nem jellemző. Ők nehezebben mondanak le a hagyományos megszokott étkezési szokásaikról. A gyermekétkeztetés részéről el kellene sajátítani az egészséges ételek ízletes és finom elkészítési módját.
-Köszönöm az interjút.
Farkas Petra, 11.b
|