- Üdvözlöm! Önnek hogyan keltette fel a figyelmét e nemes hagyomány? 

- Mindig is szerettem kézimunkázni, és érdekelt a népművészet, a csipkék világa. Egy helyi kézimunka kiállításon tudtam meg, hogy működik egy csipkeverő műhely.  Eljöttem megnézni a csoport munkáját, és azonnal csatlakoztam.

- És mennyi ideje ismerkedett meg a csipkeverés tudományával?

- Körülbelül 5 évvel ezelőtt kezdtem el, s azóta folyamatosan sajátítom el a csipkeverés fortélyait.

- Mennyire nehéz ezt művelni?

- Szerintem nem nehéz, az alapverés technikákat kell nagyon begyakorolni, és ezek kombinációjából épülnek fel a minták. Jó szem és sok türelem kell hozzá.

- Milyen mintákat készített Ön eddig?

- Szélcsipkéket, kerek terítőket, kis képeket, karácsonyi és húsvéti díszeket, kis állatfigurákat, és még sok mindent.

- És Ön ezeket a mintákat honnan szerzi be?

- Sajnos Magyarországon kevés minta, vagy ezzel foglalkozó könyv található, ezért csipkekiállításokon szoktunk német vagy osztrák könyveket vásárolni. Az internet is nagyon jó forrás számunkra, ahol sok mintát és technikai rajzot találunk. Természetesen egymás között is cserélgetjük őket. Érdekes, hogy a modern technika amennyire kárára van a hagyományoknak, legalább annyira a segítségére is, mert az internet nélkül sokkal kevesebb szakirodalom állna a  rendelkezésünkre. Ezenkívül már léteznek csipketervező programok is, amelyek a kreatívabb csipkézőknek nyújtanak nagy segítséget.

- És gondolt már arra, hogy valamelyik ismerősének megtanítja a csipkeverés tudományát?

- Ha valaki vállalkozna rá, nagyon szívesen megtanítanám. Régebben a lányom megkért, hogy tanítsak neki néhány mintát. Eleinte nagy lelkesedéssel csinálta, de később abbahagyta, mert nem volt hozzá türelme. Egy kisegeret csináltunk együtt.

-A saját készítésű csipkéit el szokta vinni kiállításra?

- Igen, a vásárhelyi kézimunka szakkörök időnként rendeznek kiállításokat, s ott megtekinthetők a munkáink .A Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat alkalmával rendezett kirakodóvásáron is rendszeresen bemutatjuk, hogyan készítjük őket, és az emberek ezt nagy lelkesedéssel figyelik.

- Milyen gyakran ülnek össze a csipkeverő tanfolyamra?

- Havi egy alkalommal tartjuk, ilyenkor egy délutánon összeülünk, és kellemes hangulatban új mintákat, technikákat tanulunk. Különböző vidékek csipkemotívumait is megismerjük, valamint ezek történetéről beszélgetünk.

- Említette, hogy kiállításokra szoktak járni. Ezek hol vannak helyileg?

- Évente egyszer Kiskunhalason rendeznek Nemzetközi Kiállítást, és ezt látogatjuk rendszeresen. Itt tényleg érződik a hagyomány szeretete és megőrzése.

- Lenne szíves mondani egy üzenetet olvasóinknak, hogy mit gondol a mai világban egyre jobban eltűnő hagyományról?

- Én nagyon örülök, hogy művelem ezt a hagyományt, mert az a tapasztalat, hogy Magyarországon kevés csipkekészítő szakkör létezik. Szeretném, ha tovább tudnánk adni ezt a tudást, ezért ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, várjuk szeretettel a hódmezővásárhelyi Petőfi Sándor Művelődési Központban! Pesti Katalin szakkörvezetőnél lehet jelentkezni, aki szívesen megtanítja az alapoktól kezdve ezt a gyönyörű kézimunkát.

 Készítette: László Noémi 11.b