-         Önt régi gyökerekből táplálkozó vásárhelyi festőnek tartják. Egyetért ezzel?

-         Festményeim természetelvűek, konkrét megfigyelés eredményeként születnek. Hatással vannak rám a hódmezővásárhelyi festő elődök, így a feltevése helytálló ebből a szempontból. Alaposabban szemlélve képeimet talán észrevehető, hogy a távolabbi alföldi tájak is ihletői festői világomnak.

-         Nem nyomasztó az Ön számára a vásárhelyiség?

-         Nem nyomasztó, inkább inspiráló, hiszen ha az egyéni látásmód ötvöződik a hagyományokkal, akkor az eredmény már felülírja a vásárhelyiséget.

-         Mikor ébredt fel Önben a művészetek iránti érdeklődés?

-         Gyermekkoromban a zene érintett meg először, melynek fontos szerepe van mai napig az életemben. A rajzolás, festés iránti vonzalom később ébredt fel bennem. Észrevettem, hogy az engem körülvevő környezet nem csak egyszerű látvány számomra, hanem ábrázolni való téma is. Ettől a pillanattól kezdve már egyenes út vezetett a festékek és vásznak világába.

-         Túl a természetelvűségen, különös derű is tükröződik képein. Ön derűs ember?

-      Hangulatember vagyok, a jókedv, a tépelődés, a rajongás és az apátia sűrűn váltakozik életemben. Ez azonban sokszor éppen a művészi munkámat generálja.

-      Ezt hogy érti?

-      Munkám során felmerülnek nehézségek. Ezek vagy ábrázolásbéli problémák, vagy technológiai akadályok. Ilyenkor nehéz derűsen hozzáállni a feladathoz. A megoldáshoz sokszor nehezen jutok el, s ez nincs rám jó hatással. A következő pillanatban viszont már az is elképzelhető, hogy egy új ötlet miatt jövök lázba, s ez újabb jókedvet, elszántságot kölcsönöz nekem. A családomat nagyon szeretem, rajongok a lányaimért, akiknek a társasága mindig vidámsággal tölti meg szívemet. Imádunk kirándulni, ilyenkor én a tájat kettős szemmel nézem: egyszer a maga gyönyörűségéért vagy drámaiságáért, elhagyatottságáért vagy gazdagságáért, másszor pedig szakmai szempontokból figyelem, és az jut eszembe sokszor, hogy a természet milyen tökéletesen ismeri a „festői fortélyokat.”

-      Jut-e még ideje valamilyen egyéb kedves elfoglaltságra is?

-      Szakítok időt a sportolásra, szenvedélyem a kosárlabda és a hegyi túrázás. Mint már említettem, imádom a zenét és hobbi szinten művelem is azt. Kedvenc hangszerem a gitár, de a szintetizátorokkal is sokat foglalkozom. Ez lehetőséget nyújt a kreativitás más irányú kiteljesítéséhez is.

-     Említette, hogy rajong a lányaiért. Próbálja őket is a művészi pálya felé terelni?

-     Idősebb lányom a jogi egyetemen tanul, emellett azonban rendszeresen készít apróbb kézműves munkákat, óriási türelemmel és esztétikai igényességgel. Kisebbik lányom a zenében és a képzőművészetben is bebizonyította, hogy tehetséges, de az elképzelései között egyelőre nem szerepel a művészi pálya. Befolyásolni nem akarom őket, híve vagyok a természetes érdeklődés alapján történő pályaválasztásnak.

-      A képei sok emberhez eljutnak a különböző művészeti alkotásokat értékesítő galériákon keresztül. Emellett milyen gyakran szerepelnek képei kiállításokon?

-      Fontosnak tartom a közönséggel való közvetlen találkozást egy-egy vernisszázs alkalmával. Szeretem a kritikákat, pozitívat és negatívat egyaránt, hiszen ezekből sokat merítek a későbbi munkáim során. Szükségem van az emberek szeméből tükröződő elismerésre, hogy beigazolódjon, jó úton járok.

-      Csak Magyarországon ismerik, vagy külföldre is eljutnak képei?

-      Képeim rendszeresen részt vesznek különböző európai és tengerentúli galériák kiállításain. Ebben biztosan szerepet játszik az is, hogy a kinti magyar közösségek tagjai szívesen látnak falaikon olyan képeket, melyek szeretett és távoli hazájuk tájait örökítették meg. Ennek a szellemi hídnak a létrejötte mindig örömteli gondolatokat ébreszt bennem.

-      Szavaival alátámasztja, amit önről tartanak az emberek, örülök, hogy válaszolt a kérdéseimre. Üzen-e valamit az interjú olvasóinak?

-      Igen, méghozzá George Sand egy gondolatát:

„csak az nagy, igaz és szép a művészetben, ami egyszerű.”

-         Ez szép gondolat, köszönöm az olvasók nevében is. Öröm volt Önnel beszélgetni, további sok sikert kívánok a munkájához.

Benda Lilla 11.b