-         Kérlek, mesélj magadról!

-         Nos, 1987 februárjában születtem, Hódmezővásárhelyen. Már több mint 10 éve táncolok, mely az évek során mindennapossá vált. Nagyon szeretem és élvezem ezt a munkát, melyet úgy érzem, hogy szívvel-lélekkel, minden odaadással végzek.

-         Elmesélnéd nekünk, hogy hogyan is indult a karriered?

-         Valójában egy nagysikerű alkotás hatására kezdtem el táncolni, mely sok embert megmozgatott és lázba hozott annak idején, csak úgy, mint engem, és ez a film nem más, mint a Dirty Dancing. Ahogy megnéztem ezt a filmet, rögtön tudtam, hogy táncosnő szeretnék lenni. Itt indult a pályafutásom. Szüleimmel elmentünk Vásárhelyen egy táncklubba, ahol rövid időn belül találtam magamnak párt, Szél Istvánt, és tanárunk Moczó János segített az alapok lefektetésében. Majd szépen lassan haladtunk felfelé a szamárlétrán, versenyeinken egyre nagyobb sikereket értünk el. Büszkélkedhetünk területi, valamint országos első helyezésekkel, sok-sok éremmel, és serleggel.

-         Úgy halottam, hogy már nem Hódmezővásárhelyen táncolsz, mi ennek az oka?

-         Tulajdonképpen 7 évig táncoltam szülővárosomban, de miután párommal elváltak útjaink a szentesi SZILVER TSE táncosa lettem.

-         Ekkor újabb párkeresés várt Rád?

-         Igen, kénytelen voltam magam mellé keresni valakit, bár nem volt nehéz feladatom. Egy nálam 3 évvel fiatalabb fiúval kezdtem táncolni, Lehoczky Györggyel, de sajnos közös pályafutásunk véget ért a korkülönbség miatt, ugyanis nem egy korosztályba tartoztunk, így nehéz feladat volt a versenyzés.

-         Gondolom ezek után ismét keresgélésre került a sor.

-         Igen, ez így történt.  Püspöki Dáviddal, az akkori új párommal két évig táncoltunk együtt. Nagy sikereket értünk el közösen, mind latin-amerikai, mind standard táncokból. Ám elég sok nézeteltérés alakult ki köztünk, így jobbnak láttuk, ha szétválnak útjaink. De most már állíthatom, hogy a sor végére értem, hisz körülbelül másfél-két éve, hogy Szalkai-Szabó Gáborral táncolok, akivel nagyon jól kijövök. Persze néha vannak kisebb vitáink, de ilyenkor leülünk, és megbeszéljük közösen a dolgot.

-         Mennyit edzetek Gáborral?

-         Szinte mondhatni, hogy az edzések mindennaposak. Egy nap több órát edzünk, különös odafigyeléssel készülünk egy–egy edzésre, jó alaposan bemelegítünk, nehogy megsérüljön bármelyikünk. Azután jöhet a több óráig tartó, kemény edzés.

-         Említetted, hogy latin-amerikai és standard táncokkal is foglalkoztál. A mostani pároddal is táncoljátok mindkét fajtát?

-         Igen, bár azt mondhatom, hogy a standard táncokból erősebbek vagyunk, jobban megy, mint a latin.

-         Ez kezdetben is így volt?

-         Nem, kiskoromban rajongtam a latin táncokért, de talán, ahogy komolyodtam változott az ízlésem is, és kedvesebbé váltak számomra a standard táncok. Igazi kifinomult mozdulatokat tartalmaz kecsességgel, és gyengédséggel átszőve, míg a latin táncok inkább vérpezsdítő ritmusa miatt váltak híressé.

-         Jelenlegi pároddal milyen sikereket értetek el?

-         Standard táncokból országos bajnokságot nyertünk saját korosztályunkban, és amikor már az országnak az összes felnőtt táncosával versenyezünk akkor is dobogós vagy dobogó közeli helyeket, tudhatunk magunkénak.

-         Csak Magyarországon versenyeztek, vagy néha eljuttok külföldre is?

-         Mióta Gáborral táncolom, nagyon sok helyen jártunk, egyaránt itthon és külföldön is. Általában Magyarországgal szomszédos országokban versenyzünk, de az is előfordult már, hogy Floridában táncoltunk.

-         Valóban? Mesélnél nekünk egy kicsit az utóbbi élményedről?

-         Most, 2007 szilveszterekor adódott az a lehetőség, hogy Floridába utazzunk. Egy magyar származású úr rendez Amerikában nagyszabású estélyeket, és meghívást kaptunk tőle, hogy az ott élő magyar embereket szórakoztassunk. Persze ezt az utazást fontos előkészületek előzték meg. Több hétig jártunk fel Budapestre közös táncot tanulni, hogy a napsütéses Floridában minden rendben menjen.

-         Ezek szerint akkor nagy utazó vagy. De marad emellett elég szabadidőd?

-         Igen, ez egy kényes kérdés (mondja mosolyogva). Szerencsére a szüleim mindenben támogatnak és mellettem állnak, igen sokat köszönhetek nekik. Édesanyám még most is rengeteget segít nekem, amiért nagyon hálás vagyok. Sajnos elég kevés időt töltök otthon a családommal, mivel Szentesen tanítok egy művészeti iskolában, valamint délután az edzéseken is foglalkozom a táncosaimmal, és emellett még én is edzem. Néha-néha már kilátástalannak érzem a helyzetem, és igen sokszor belefáradok, de ekkor mindig segítenek nekem, hisz mellettem áll a családom, a barátaim, és nem utolsó sorban a párom is.

-         Ahogy tudom boldog párkapcsolatban élsz.

-         Valóban, ez így van.

-         Amilyen csinos vagy, rengeteg hódolóval büszkélkedhetsz, ez nem szokott gondot okozni a párod és közted?

-         Szerencsére a párom nem egy féltékeny típus, ezért ilyen még nem fordult elő.

-         Többször hallhattuk már a neved a médiában is. Mesélnél egy kicsit?

-         Természetesen. Egy-egy nagyobb versenyt közvetíteni szokott a Duna Televízió, valamint a jól ismert Szombatesti láz c. műsorba is kaptam felkérést, de sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam teljesíteni e feladatot. A szinte mindenki által ismert Keleti Andrea táncosnőtől is kaptam dicséretet. Szerinte nagy tehetségek vagyunk a párommal, személyesen kívánt nekünk sok sikert a Magyar Bajnokságon, valamint azt is hozzátette, hogy a magyar mezőnyben mi vagyunk a kedvenc párosai.

-         Akkor azt hiszem, hogy méltán büszke lehet Rád a családod. Gratulálunk minden eddig elért eredményedhez és kívánunk sok sikert a jövőben. Köszönöm, hogy elfogadtad meghívásom.

-         Én köszönöm, a lehetőséget!

Készítette: Markó Diána 11.b

2008. jan. 5.