Minden fiatalkorában kezdődött. Hatodikos lehetett, amikor egy kutyasétáltatás alkalmával szertelen tacskókeveréke biciklisre támadt, és bele is harapott. Ezek után persze nem nagyon szeretett ezzel a biciklissel találkozni, szégyellte az esetet, bár mindig illedelmesen köszönt, ahogy otthon tanították rá.

Ez a biciklis az Aranyági ménes lovásza volt, és ez a harapás döntő fordulatot hozott Lugosi Andrea életébe. Hamarosan meghívást kapott a lovásztól a ménesbe egy látogatásra, hátha megkedveli a lovakat. És így is lett.

Bár első alkalommal élt benne a természetes félelem, nem sokkal később már a lovak családfáját próbálta összeállítani a származási lapok segítségével. Lovagolni is tanult, de sosem lett versenyző, inkább a földről szerette őket. Mindig érdekesnek tartotta a munkát, amit velük végezhetett, fogatbíró, és tenyésztő lett, de ez hosszú folyamat eredménye.

Mezőgazdasági szakközépiskolába járt Orosházán, majd a hódmezővásárhelyi főiskolán szerzett diplomát. Gyermekkora óta szerette a kutyákat, első törzskönyves kutyája az általa megálmodott dog helyett egy tacskó lett, és első tenyésztett fajtája a kaukázusi juhász. Ezekkel a kutyákkal nehéz volt bánni, kiállításokon sem lehetett őket könnyen megközelíteni, mert rögtön beindult a területvédő ösztönük, és mindenkit elkergettek.

Lóversenyen találkozott egy lenyűgöző puli tulajdonosával, aki áron alul kutyát ajánlott neki, és bár tudta hogy nem szabadna látatlanban megvett egy kutyát, aki félig sem volt olyan szép és tökéletes, mint elmondták róla, de szeretetben nevelte, és egy alom kiskutyát is kapott tőle.

Főiskolai csoporttársa mutatta meg neki azt a kutyafajtát, amit 1994 óta tenyészt, a magyar agarat. Juhászkutyákhoz szokott szemnek nem hogy szép nem volt ez a kutya, de kifejezetten taszítónak tartotta, amíg nem találkozott velük. Elragadó kisugárzásuk viszont rabul ejtette, olyannyira hogy nem sokára megvásárolta első kutyáját, és már három alom kutyája születet, ami nagy dolog egy olyan kutyafajtánál, amire ilyen kicsi a kereslet. A magyar agarat szinte a kihalás fenyegeti. Kutyái között négy világgyőztesi címet, két európagyőztesi címet és egy magyar bajnoki címet viselőt is megtalálunk, szívesen vinné őket futóversenyekre is, de ez a távolság miatt sajnos ritkán adatik meg neki, bár igen tehetségesnek mutatkoznak ebben a szakágban is.

Nagyon érdekelt hogy tudatosan alakította-e az életét ő, aki ma elmondhatja? hogy két igen ritka magyar fajtával dolgozik, hiszen ő a furioso-nort star egyik vezető ménesének dolgozója, (a tenyésztésben munkálkodik természetesen) és magyar agarat tenyészt. Két igen ritka fajtáról van szó, szinte ha akarta volna, hogy így alakuljon is nehéz lett volna így összeszervezni. Válaszából megtudom, hogy nem készült ilyen karrierre, mielőtt kilátogatott az Aranyági ménesbe, - ahol ma is dolgozik- nem is tettek rá mélyebb benyomást a lovak, és nem is hitte volna hogy valaha magyar agárral fog foglalkozni, ez a sors keze volt.

Rákérdeztem egy átlagos napi időbeosztásra is, és megtudtam hogy ez sem mindennapi.

Andrea reggel öt órakor ébred, reggelizés után dolgozni megy, délután fél négyig, gyakran tovább, hiszen annak az embernek, aki szereti a munkáját kötetlen a munkaideje. Otthonában ebéd után egy percet sem marad, máris megy és futtatja a kutyáit, az agár ugyanis kiváló erőnlétet igényel, szinte egy nap sem maradhat ki az edzésből.

Végigkíséri karrierjét a fényképészet iránti szeretet több fotója is megjelent lovas kalendáriumok címlapján, lovas újságokban. Ez az adottsága nagyon szerencsés abból a szempontból is, hogy gyönyörű honlapot tervezett a kutyáinak, ahol mások számára is láthatóvá teszi az eredményeit, és kutyái szépségét.

www.bervinn.hu/aranyagiutonallo

Hézső Dorina