Horváth László – interjú
Telefonon találkozót beszéltünk meg Vásárhely egyik cukrászdájába. A helyszínre mind a ketten pontosan érkeztünk, rendeltünk cappuccinot és süteményt, majd a lovak közé csaptunk…
- Gratulálok az elmúlt évi és az idei sikereidhez. Az eredményeid közül melyikre vagy a legbüszkébb?
- Talán a tavaly nyári világbajnoksági eredményemre vagyok a legbüszkébb. Indiában a magyar csapat színeiben másodikok lettünk. Ez számomra nagy eredmény. Még szintén nyáron egyéniben az Európa Bajnokságon, Belgrádban harmadik lettem. Ezek életem legnagyobb eredményei.
- Elérted a célod, amit kitűztél utazásod előtt?
- Sajnos nem, mivel mindkét versenyen első helyezést szerettem volna elérni. Mindkét versenyen első kiemeltként indultunk a csapattal, de sajnos így nem sikerült. De azért nagyon büszke vagyok.
- Alapvetően mi vonzott a sakkhoz? Hogy kezdődött nálad ez a „sakkőrület”?
- Nagyapám (Horváth László – szintén) jó sakkozó volt és öt évesen egy nyáron megtanított engem, még az ötödik születésnapomra is sakktáblát kaptam, és így szerettem meg sakkozni is. Azután pedig rengeteget jártunk kocsmákba, strandra, és 6 évesen a 10 éven aluliak megyei bajnokságát megnyertem.
- Van-e példaképed?
- Igen, játékstílusban van, Bobby Fisher, mivel szinte ugyanazt a támadó játékot játsszuk mindketten, azonban emberileg nincs példaképem. Bobby Fisher egy tipikus őrült sakkozó.
- Mi a trükköd, mi a taktikád?
- Igazából az a legnagyobb taktikám, hogy meccs közben gyűlölöm az ellenfelet,
de a meccs előtt és után ő a legjobb barátom. Meccs közben tudom, hogy ő ellenség, és hogy ő is le akar győzni, mint ahogy én is őt. Ennek következtében nagyon komoly támadó játékot folytatok mindig, tehát míg a sakkozók többsége pozíciós, lassú játékot vesz, én nekiesek mindenkinek.
- Micsoda vehemencia!
A Holland Nyílt Bajnokságon Loek van Welyt, a felnőtt világranglista 6. helyezettjét legyőzted. Ő a te nagy skalpod. Számítottál erre, célod volt, vagy a véletlen műve?
- Természetesen erre nem lehet számítani, mert a sakkban nincs biztos, mivel bármilyen eredmény létrejöhet. Azonban ez egy nagyon jó verseny volt, ahol előtte és utána is nagy neveket vertem meg, vagy játszottam ellenük jó játszmákat.
- Amikor külföldön vagy, csak versenyezel, vagy világot is látsz?
- Általában a sakknak köszönhetően vagyok külföldön, azonban világot is látok.
- Melyik „világ” tetszett eddig legjobban?
- Legnagyobb hatással Ausztrália volt rám eddig. Két évvel ezelőtt voltam kint egy hónapig az egyik sakkozó barátom meghívásának köszönhetően. Ez az utazás teljesen új életfelfogást alakított ki bennem.
- Az elmúlt évi sikereidhez tartozik, hogy az országos földrajz versenyen 13. helyezést értél el. Látsz-e összefüggést a sok utazás és a földrajz szeretete között?
- Igen. Nagyon érdekel a földrajz és a gazdaságföldrajz is. Rengeteget olvasok. Azonban a versenyre való felkészülésben nagy szerepet játszott tanárnőm, Gálné Horváth Ildikó segítsége is.
- Mennyi szabadidőd van?
- Nem túl sok, mivel elég sok mindent csinálok egyszerre. De arra mindig van időm, hogy találkozzak a barátaimmal délutánonként, hétvégenként. De sokszor nagyon fárasztó ez az életmód.
- Januárban – úgy hallottam – az angol és a német középfokú C nyelvvizsgát is letetted. Hogy készültél erre fel? Hasznodra váltak az utazások, a külföldiekkel való kommunikáció, vagy a sakk, a versenyek a tanulás mellett inkább hátrány?
- Természetesen ez nagy hátrány, mivel a korosztályban az első tíz között én vagyok az egyetlen, aki iskolába jár. Tehát nálam sokkal rosszabb játékosok is vannak tanulóként, ők 10-12 órát dolgoznak, versenyekre járnak. Azonban nekem az a nagy előnyöm, hogy én nem erre tettem fel az életemet, tehát nekem nincs akkora tétje, mint azoknak, akiknek ha a sakk nincs, nem is tudnának mást csinálni.
- Tehát akkor a jövőben nem is a sakk lesz az életed, vagyis ez csak egy diákszenvedély, egy hobbi?
- Igen, egyedül csinálgatom, dolgozok vele minden nap, azonban nem akarok ebből megélni. Mivel a sakknak az a legnagyobb baja, hogy nehezen érthető, ennek következtében kevés a néző, kevés a szponzor, tehát nincs benne akkora pénz, mint más rendes sportokban, mint például a futballban. Tehát csak hobbi szinten akarom folytatni. Játszom Németországban, a német bajnokságon, még célom, hogy az egyetemi bajnokságon jó eredményeket érjek el.
- Hogy készülsz fel egy versenyre?
- A sakkban a legfontosabb dolog a megnyitás. Meccs előtt az első 20 legjobb lépést kidolgozzuk. Ez a legnehezebb munka. Igazából a munka 90%-át erre fordítom. Ez a legfontosabb, hiszen a kezdésnél már eldől, mi lesz a végeredmény. Azonban ez nagyon nehéz munka, mert egy megnyitás 10-20000 lépést tartalmaz, ezeket mind fejben kell tartani, megtanulni, kidolgozni. Én körülbelül 20 megnyitást ismerek.
- A Magyar Köztársaság Jó tanuló, jó sportoló kitüntetését kaphattad meg decemberben az oktatási minisztertől Budapesten. Milyen érzés volt?
- Nagyon jó érzés volt. Egy nagyon szép, ünnepélyes fogadás keretében vehettem át a kitüntetést az oktatási minisztertől. Talán ez megkoronázta a tavalyi évemet.
- Számodra mi a sakk? Milyen tulajdonságokkal ruháznád fel?
- Én a sakkra úgy nézek, mint a sport, a játék és a művészetek keveréke. Nem igazi sport, hanem szellemi sport, de nagyon sokan a sakkot a sporthoz kapcsolják. Számomra ez egy nagyon jó játék, nagyon jó időtöltés. Imádok játszani! Ha sokáig nem játszom, akkor már nagyon hiányzik, és várom, hogy játszhassak. Számomra és a sakkot értők számára ez művészet is, csak nézni meccseket is nagyon jó érzés. Nézni a gyönyörű motívumokat, cseleket.
- Hogy állsz a barátokkal? A külföldi versenytársaiddal tartod a kapcsolatot?
- Igen, tartom, nagyon jól. Például Ausztráliába is így kerültem ki, ezen kívül Írországban, ahol egy versenyen indultam, több meghívást is kaptam és több játékos barátomat is meglátogattam. Vannak jó barátaim. Mi meccs közben ellenségek vagyunk, azután jó barátok, és együtt bulizunk.
- Cáfolj meg! Van egy olyan érzésem, hogy itt vagy 16 évesen, tele sikerekkel, élményekkel. Bejártad már a világ több pontját. De volt gyerekkorod?
- Igazából sok minden kimaradt, mivel én sokáig magántanuló voltam, azonban mindig próbáltam a barátaimmal lenni. Igen, érzem, hogy van kisebbfajta lemaradásom szociális dolgokban, de az alatt a pár év alatt, amíg iskolába jártam, sikerült normális életet élnem. Talán ennek következtében kicsit visszahúzódóbb vagyok, de szerintem egyre inkább nyitottabbá válok.
- A legújabb információim szerint a következő hónapokat nem Magyarországon töltöd. Mesélnél erről?
- Igen, már majdnem egy hónapja Dániában vagyok. Egy Európai Uniós pályázaton jutottam el Dániába egy félévre egy dán iskolába, ahol a kultúrák közötti kapcsolatot próbálják erősíteni. Nagyon érdekes tanórák vannak, tanulok politikát, filozófiát, retorikát, pedagógiát, ezen kívül még van tánc, zene és angol óra. De a színjátszás sem maradhat ki. Tehát, itt mindent tanulok, ami az élethez kell.
- És a dán hogy megy?
- Megyeget. Alapszintű dolgokat már tudok. Ez a nyelv angol, német, francia keverék. Reményeim szerint decemberre már tudok dánul beszélni. Szerintem sikerülni fog, mivel rengeteget beszélek dánokkal, a csoport fele dán, így nagyon sok dán szót hallok. Nagyon érdekes, a társaság nagyon vegyes, a szobatársam például egy iráni srác. De Kínából, Izlandról, Grönlandról is érkeztek fiatalok ide. Grönlandról több eszkimó származású diák van, és az egyiket a szülei meglátogatták a múlt hétvégén, és igazi eszkimók jöttek el fókaprém kabátban. Nagyon érdekes volt őket látni.
- Mit tervezel a jövőben? Azt már tudjuk, hogy nem a sakk lesz örökké az életed…
- A sakk segítségével szeretnék elnyerni egy ösztöndíjat egy iskolában. A német sakkcsapatban, Passauban, ahol én játszok, már várnak engem, és hívtak is az érettségi után. Még gondolkozom rajta. De mindenféleképpen külföldön szeretnék tanulni.
- Van még valami, amivel kipótolnád az eddig elmondottakat?
- Még annyit szeretnék elmondani, hogy ez a dán iskola mindenki számára nyitva áll. Miután visszajövök Dániából, az igazgató úrral felveszem a kapcsolatot, hogy ez az iskola is küldhetne diákokat oda. Például Lengyelországból csak egy iskolából jönnek ezek a diákok, és ott évi 10 diákot küldenek ki pályázat útján.
- Mikor jössz haza Dániából?
- December végén. Aztán folytatódik az iskola. December végén lesznek megint valószínűleg az országos csapatversenyek. A karácsonyt itthon töltöm.
- Mi nagyon sok szeretettel várunk vissza decemberben, de előtte áruld még el, mit tanácsolnál egy kezdő sakkozónak!
- Lehetőség szerint minél korábban kezdjenek el sakkozni. Vásárhelyen nagyon jó lehetőségek vannak sakkedzésekre, Csúri László és Tatár Kis Szabolcs is sakkoktatást szervez. Nagyon jó lehetőségek vannak a tehetségek kibontakozására, a csoportból több kisgyerek is kiemelkedő, ők külön edzésekre járnak, és a versenyeken nagyon jó eredményt érnek el.
- Én nagyon köszönöm ezt a beszélgetést. Remélem, Dániából tele élményekkel és sikerekkel térsz haza. A versenyeidhez további sok sikert és kitartást kívánok! Csak így tovább!
Az interjú után fagyizás közben Laci még sok érdekes dolgot osztott meg velünk, mesélt külföldi élményeiről, barátairól, dán iskolájáról, versenyeiről, a sakk világáról, és még egy-két szakszót is elmagyarázott.
Élmény volt vele beszélgetni, és még udvarias fiatalember módjára ő fizette a fagyimat is…J
Ha valaki esetleg Laci példáját követné, a dán iskola elérhetősége a rendelkezésetekre áll: www.andebolle.dk
|