Az étel élet
Aki eldobálja, aki nem becsüli a számunkra oly természetes táplálékot, az nézze meg a cikkben a képet. Nem, nem a Pulitzer díj miatt jutott az eszembe, hanem mert az ebédlőben a gyerekek dobálták az ételt.
1994-ben kapott díjat a kép, de ma is aktuális. Kiéhezett, csontsovány, mozdulni képtelen kisgyerereket les a ragadozó. A dögevő azt várja, hogy hihúnyjon benne az élet és ő felfalhassa.
Aki pazarolja az ennivalót, az akár segíthetne is a világ éhezőin. Hogy ne menjünk messzire, a maradékot külön csomagolva is oda lehetne adni a hajléktalanoknak. Az elhasznált ruhaneműket is jótékony szervezetek várják.
Kevin Carter a fotójához ezt írta a naplójába:
"Édes Istenem, ígérem, hogy soha többé nem hagyom veszendőbe menni az ételem, bármennyire nem ízlik nekem, és bármennyire tele is vagyok. Imádkozom, hogy megvédd ezt a kisfiút, vezesd, és mentsd meg nyomorúságától.
Imádkozom, hogy legyünk sokkal érzékenyebbek a minket körülvevő világgal, és ne vakítson el saját önző természetünk és érdekeink. Remélem, hogy ez a kép örökké emlékeztetni fog minket arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, és sosem szabad semmit eleve adottnak vennünk."
Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy jó emberként segítsen kevésbé szerencsés embertársain valaki...
|