Bár Lukács ezzel nem lehetett tisztában, de a szigetlakókhoz inkább a napijegyesek csatlakoztak…többségük csakis a Tankcsapda koncertjére tartott, és utána haza is vette az irányt. Persze sokan maradtak a The Rasmus előadásán is, de azért a hazai közönség főleg Debrecen büszkeségére volt kíváncsi.

A hanghatás remek volt, bár a nagy a tömeg miatt a hangerőt jóval feljebb vitték, mint kellett volna, így néha torzzá vált, de aki tudta a szöveget, annak biztos, hogy felejthetetlen élmény.

A „Fiúk ölébe lányok” c. számnál kezdett éledni a közönség, viszont a Rock & Roll rugójánál az idősebbek, bámészkodok is hallatták hangjukat az örök klasszikusnak. Az „Élet a legjobb méreg” aratta talán a legnagyobb sikert…Szinte újjászületett a közönség, amikor ez a szám felcsendült, jött a refrén és mindenkinek fent volt a keze a magasban és üvöltötték: „Az Élet a legjobb méreg!”.

Egyszerűen hihetetlen volt, arról már nem is beszélve, hogy az apukák nyakában ott csápoltak a 5-6 éves gyerkőcök, akik láthatóan szintén élvezték a Magyar Rock legnagyobbikát: a Tankcsapdát.

Most csak kívülről figyeltem az eseményeket, nem pogoztam, csakis hallgattam a koncertet.

A közönségből kik nem hiányozhattak? Gondolom mindenki kitalálta már: a csajok meg a sör. A szigetnek hihetetlen nagy alkoholforgalma volt, ahogy azt el is vártuk :).

Legjobban a sör fogyott. Nem volt olyan ember, akinek ne lett volna egy fél l-es pohár a kezében, tele az árpából készült nedűvel. Természetesen gyönyörű fiatal hölgyek dolgoztak a sörpultoknál, érthetetlen módon :) Megfigyelhető volt, hogy ahol csávó volt a pultos, ott szinte alig álltak a sorban, akik meg ott álltak, ők is csak azért, mert nem szerettek volna olyan sokat várni. Pedig mennyivel jobban esett a sör jéghidegen egy csinibaba kezéből! Nem tudták mit hagynak ki!

Na, de ideje nem csak a közönséget hanem a zenekart is értékelni.

Lukács persze benne volt a buliban, nagyon tudta küldeni a szöveget de hát ugye ezt már megszokhattuk tőle.:) Cseresznye a szokásos savanyú képet vágta, de a végére mintha kicsit vidámabb, lazulósabb lett volna - biztos izgult a koncert miatt -, és egészen elengedte magát. Tamásból szinte semmit nem lehetett látni - aki nem tudná: ő a dobos -,  egyszerűen csak  hallani lehetett, de azt nagyon :), viszont a végén megmutatta magát, és mindkét kezén az ördög fejét viselve meghajlott az őrjöngő tömeg előtt, akik tapsoltak, és teli torokból üvöltötték: Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda!Tankcsapda! Hallhatta a hármas az öltözőjük felé haladva, megelégedve és bezsebelve a Sziget bulija címet.