Az Észak-Amerikában élő indiánok testvérükként, védelmezőjükként tisztelték. Sok törzs mítikus hagyományában a farkast az ember ősapjának tartották.

A német szocializmus ideológiájában fontos szerep jutott a farkasnak, mint az erő megtestesítőjének. A farkas  Führer korlátlan uralmának a jelképe volt. Ez jó példa arra, hogy az állatvilág törvényszerűségei hogyan működnek az emberi társadalmakban is; tehát a falka farkasainak feltétel nélkül alá kell rendelniük magukat a vezérfarkasnak, ugyanúgy a németek is követték a felettük álló Fürert.

A farkas egykor egész Európában előfordult, mára már szinte ritkaságnak számít látványuk a vadonban. A civilizáció sokhelyütt kiszorította őket természetes élőhelyükről.

A farkas megszelídítésére valószínűleg a nők tettek kísérletet. Nő lehetett, aki a kicsi és gyámoltalan kölykök számára biztosította a meleget és az állandó közelséget, biztonságot, táplálékot, ami a felnövekvésükhöz szükséges volt. Feltehetően ez a természetes törődés és gondoskodás kötődést váltott ki az állatokból.

Talán így alakulhatott ki az ember és a kutya közötti kapcsolat és kötődés.