A 2. világháború
Ábrahám Erzsébettel készítettem az interjút, aki átélte a 2. világháborút. Sokat beszélgettünk a nagymamámmal ezekről a háborús dolgokról. Most először írom le azokat a dolgokat, amiket ő elmesélt.
Hogyan emlékszel vissza a háború elejére?
5 éves voltam, de sok dolog élesen megmaradt az emlékezetemben. Szolnokon laktunk és tudvalevő, hogy a szolnoki vasútállomás egy nagy csomópont volt (még ma is az), ezért igyekeztek a németek teljesen megsemmisíteni. Éjjel-nappal bombázták. Mivel éjjel nappal bombázták így menekülnünk kellett.

Hogy folyt a menekülés?
Felöltözve aludtunk éjjel is, szüleim felköltöttek és rohantunk ki a város határába. Rohanás közben belefutottunk pár magyar katonába, akik ágyúval lőtték a repülőket. Ők megsajnáltak minket és elvittek minket a cukorgyárhoz, ahol apukám dolgozott és ott rejtettek el minket több családdal együtt.
Hogy teltek a napok a cukorgyárban?
A tűzhelyeket mindig hamar el kellett oltanunk, hogy a füstöt ne lehessen észrevenni, így sokszor az étel hideg és nyers volt. Ott nagyon jó volt a gyerekeknek, hiszen sokat játszottunk és így megtudtunk feledkezni a háborúról. Mivel sok gyerekről kellett gondoskodnia apukámnak, ezért hazamentünk.

Mi történt otthon miután haza mentetek?
Az történt, hogy orosz katonákat kellett szállásolnunk. Az orosz katonák közül voltak olyanok akik szigorúak voltak, mások vidámabbak, és voltak olyanok is, akik sokat sírtak hisz nekik is van családjuk. Egy nap rádiósok jöttek a kerekes kúthoz, amire drótot tekertek, ezzel megjelölve, hogy senki másnak nem szabad hozzá érni. Sajnos mi ezt nem tudtuk, és a 14 éves bátyám húzni akart fel vizet. Ezt egy orosz katona meglátta és agyon akarta lőni. A ház körül kergette, míg anyukám berántotta a konyhába, így megmenekült. Az orosz katonák mindig váltották egymást, ahogy haladt a front, úgy ők is haladtak. A végén már azt vettük észre, hogy szépen, csendben elvonultak és nem jött az utánpótlás.
Van-e olyan dolog, ami a mai napig is felkavaró élményt jelent?
Én bennem a repülőgép zúgása a mai napig rossz élményeket juttat eszembe. Ha meghallottam régebben, hogy jön egy repülő rögtön elbújtam. Sajnos ezek az élmények kiváltották belőlem, hogy a háború egy nagyon kegyetlen dolog.
Volt-e olyan a családban, aki áldozatul esett a háborúnak?
Szerencsére a mi családunknak nem lett áldozata a háborúban. És azt kívánom, hogy éljünk békében, és soha nem tudják meg az unokáink, hogy mi gyerek fejjel mit éltünk át.
Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.
Török Dorottya
|