A boldogság a fény
a pompa a tánc, mind eltűnt
nem maradt helyette csak sötét
alázat könnyek és végtelen űr.
Elhagyott a vágy, a kedvesem
Félőn suttogom: Viszlát szerelem!

Derűs napjaimból
gyászos napokba hajlik szívem
csordultig telek bajjal
nehéz lánccá válik
minden apró díszem.
Elhagyott a vágy, a kedvesem
Félőn suttogom: Viszlát szerelem!

Napos délelőttön
énbennem vihar dúl
lelkem, testem, lényem
elmém, csak kigyúl
Elhagyott a vágy, a kedvesem
Félőn suttogom: Viszlát szerelem!

S a homokba rajzolt
a fába karcolt büszke szív
ma már a szél pusztítja
elhordja, kicsavarja így:
Elhagyott a vágy, a kedvesem
Félőn suttogom: Viszlát szerelem!

                                 csak A