Még látom az arcodat,
még hallom a hangodat,
még érzem az érintésed,
gyenge szél, ha érint.

Még várom a jöttödet,
az érkező perceket,
miket hozol magaddal,
s tűzként perzsel végig.

De eljön a pillanat,
s mint hullám, a partra csap,
erőt gyűjt, ahogy növekszik,
és vulkánként tör ki.

Azt suttogja füledbe,
várj meg engem, kedvesem,
nem késlekedek tovább,
szívem nálad nyugszik.

                                       Csendes Zsolt