Ez az érzés új, de jólesik,
most tán igazán boldog vagyok.
Ha majd egyszer kellek és elhív,
megyek hozzá, mindent otthagyok.

Esti fényben él bennem,
egyszerű asztalnál ülve,
sajgón kívánom bőre selymét,
belehalok, ha nem érintem.

Bár nincs esélyem, én bízom,
szívem már összetört, lelkem bolyong,
létem hajszálon függ, de még bírom,
s ha kegyes hozzám, akkor leszek boldog.

                                        Csendes Zsolt