Mezővárosi kori-szülöttek
Tasnádi Béla és Fekete Gergő, hódmezővásárhelyi görkorcsolyázók, akik fiatal koruk óta az utcai élet képviselői. Számos nemzetközi és hazai versenyen bizonyították már rátermettségüket és tehetségüket. Két nagyszerű haver, akik egy joghurtevő versenynek köszönhetik ismeretségüket, és akik azóta bejárták az országot (és más országokat is) korlátok, lépcsők, és egyéb padkák felderítése és meghódítása nyomán. De még nem álltak le… Tőlük kérdezgetek egy-két dolgot a korizásról, a kezdetekről, élményekről, bulikról, kéztörésekről, és goromba nagy sebességre kapcsolt futópadokról…
Hány éves korotokban kezdtetek el korizni?
Gege: Hét éve kezdtem el ezt a sportot, unokabátyám hatására, aki ekkor már javában korizott, és nekem is nagyon megtetszett. Ezután karácsonyra kaptam meg életem első, két számmal nagyobb görkorcsolyáját, és aztán így belejöttem a dolgokba…
Tasi: Ez a nap is úgy indult mint a többi. Tizenkét éves lehettem, a játszótérre mentem, hogy mindnekit megverjek kiütőben, és ott láttam meg az egyik haverom lábán a korit, amit elkértem kipróbálni, és nagyon bejött a dolog... Ekkor cseréltem le véglegesen a labdát a kerekekre. Az első saját példányomat pedig anyukám összegyűjtött Cora- pontjaiból szereztem meg, amit még a mai napig is őrzök…
Mikor és hogyan ismerkedtetek meg egymással?
Gege: Egy házibuliban ismertem meg Tasit, olyan hatodikosak lehettünk, ő akkor breakelt, több kevesebb sikerrel, és joghurt evő versenyt rendeztünk!
Tasi: Joghurt és kóla… Ekkoriban mondjuk, még meglehetősen nem szimpatizáltunk egymással, de ekkor láttuk egymást először. Miután elkezdtem érdeklődni én is a görizés iránt, kint a téren ahová gyakorolni jártunk, ott kezdődött a barátságunk.
Mióta „görögtetek” már, amikor az első versenyeteken részt vettetek?
Gege: Én akkor már közel három éve görkorcsolyáztam, és a budapesti Ki a király? tehetségkutató versenyen szerepeltem először, ahol negyedik helyezést értem el.
Tasi: Nekem is ez a budapesti volt az első versenyem, ahová Gergő anyukája vitt el. Én ekkor két éve göriztem és végül a tizenharmadik helyezet lettem…
Melyik volt éltetetek legnagyobb szabású megmérettetése, és milyen élmények fűznek hozzá?
Tasi: Amszterdamban volt az Imyta nevű verseny, ami egy világbajnokság volt, sok jó bulival, és sok jó élménnyel. Mivel én voltam az egyedüli magyar versenyző , nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem. Új ismeretségeket kötöttem több külföldi profi korissal, és tanulhattam tőlük. Megismerkedtem például ennek a bajnokságnak a győztesével, Beni Harmenus-szal, aki a szállást biztosította nekünk, és aki egy sörgyárban dolgozott… Egyszó mint száz, nem szenvedtünk hiányt semmiben…
Gege: Nekem talán a mostani, Winterfresh verseny volt, ami egy szintén világszínvonalú megmérettetés, és nagyon emlékezetes volt számomra. Azt hittem legelőször, hogy nem neveztem, de aztán kiderült, hogy mégis, és így az utolsó pillanatban estem be a versenyzők közé, és ezzel a kalandos kezdéssel indultam neki… Sikerülhetett volna jobban is, ugyan, mert a döntőbe sajnos nem jutottam be, de azért egy jó élménynek bizonyult. Bár Tasi ezt a véleményt nem osztja velem, mert ő a verseny előző napján ráesett a bokájára, ami csúnyán kificamodott, úgyhogy ő már csak mankóval a hóna alatt figyelte az eseményeket…
Tasi: Hát igen, ilyen szempontból nekem is nagyon emlékezetes verseny volt… De majd legközelebb…
Mióta vagytok szponzorált versenyzők? És hogyan tettetek szert a támogatásra?
Gege: Én egy éve vagyok szponzorált, és ezt igazából úgy értem el, hogy az az előtti egy évben a Magyarországon megrendezésre került összes amatőr versenyt megnyertem. Ekkor tettem szert a támogatóimra: a New SD-re, Skateworld –re és a Mantra, ruhákat forgalmazó cégre, akik azóta is szponzorálnak engem, és Tasi barátomat is.
Tasi: Engem már négy éve szponzorálnak, és ugyanígy amatőr versenyeken figyeltek fel rám.
Mi volt az eddigi legsúlyosabb sérülésetek, amit korizás közben szereztetek?
Gege: Igazából nekem a kéztörésem volt a legsúlyosabb, amikor mind a két alkarcsontomat eltörtem, és hét hétig gipszben voltam utána… 18 fokos, elég durcis sérülés volt…
Tasi: Nekem a legsúlyosabb, ez a mostani bokaficamom. Egyébként ujjtörés, és zúzódások tömkelege…Na meg az a fránya korlát is néha rosszul érinti az embert… És rossz helyen… De ez nem publikus…
Gege: Meg a müncheni görkorcsolyákat bemutató rendezvényen lévő futópad…
Tasi: Ááá! Ez nem koris… Ezt ne firtassuk…Kicsit begyorsult, na… És kicsit megfejeltem a korlátot… Ennyi…J De a kínai turisták nagyon élvezték ám… Az mellékes hogy én már kevésbé…
Hát, aki veszélyesen éli az életét… Az előbb utóbb megfejel egy-két korlátot…J
Tasi, ha jól tudom, a nyarad rendkívl eseménydúsan telt. Elmesélnéd nekünk, milyen élményeid voltak, és pontosan merre jártál?
Tasi: Egy hónapos turnén voltam, egy jó pár barátommal együtt. Nem versenyeken voltunk, hanem bejártuk egy csomó külföldi város skate-parkjait, és élveztük a nyugati göriseknek adatott lehetőségeket. Egy hétig voltunk Pesten, aztán négy napig Németországban koriztunk. Aztán négy nap Lengyelországban, három napig pedig Amszterdamban kerestük a legjobb helyeket. Két napot eltöltöttünk Párizsban is, majd újabb négy napot Németországban. És a turné végén még egy hetet Pesten levezető képpen… Majd még egy hetet a Balatonnál, az abszolút pihenés és bulizás jegyében. Ez az egy hónap rengeteg élményt jelentett a számomra, mert rengeteget korizhattam, bulizhattam, és nagyon sok új ismeretet kötöttem külföldi görkorisokkal, akiktől sok újat tanulhattam, és persze nem utolsó sorban, gyakorolhattam az idegen nyelvet…
Mi a véleményetek, milyen esélyei vannak egy kisvárosi korisnak, nagyvárosi társaikkal szemben? Gondolok itt, például a fedett skate-parkok, és az egyéb különböző görkorisoknak kedvező helyek hiányára…
Gege: Úgy vélem, egy magyar felsőbb szintet el lehet érni egy kisvárosban is az adott lehetőségektől függően, de külföldi szintet már nehezebb megütni. Egy pesti görisnek nagyobb esélyei vannak arra, hogy Magyarországon kívül, más országok versenyzői között is helyt álljon.
Tasi: Ebben abszolút egyetértek Gergővel, mert nagyon erős a külföldi mezőny, és nagyon nehéz egy kisvárosi magyar srácnak olyan színvonalat produkálni, amellyel, mondjuk az amerikai korisok között is indulhat. Mert a fedett skate-parkok hiánya miatt, a téli,fagyos, csapadékos időjárás alatt sokkal kevesebb lehetőség nyilik a gyakorlásra, nem úgy mint Pesten a fűtött fedett skate-parkban. És ez nagy kiesést jelenthet.
Mit tanácsoltok az „új generáció” ifjú korisainak, akik most ismerkednek ezzel a sportággal?
Gege: Rengeteg energia, szorgalom, sok gyakorlás. És persze sokat kell utazni is ahhoz, hogy változatos helyeken gyakorolhass és nem szabad hogy egy-két sérülés visszavesse az embert, mert kisebb nagyobb sérülések elkerülhetetlenek az extrém sportok világában…
Tasi: Ami még nagyon fontos az a nyelvtudás, és a folyamatos ismerkedés. Kapcsolatok építése, tartása, és persze amit már Gergő is említett, a kitartás, ami elengedhetetlen alapja az egész sportnak. Nem szabad feladni. Soha.
A jövőre nézve milyen terveitek vannak? Versenyek, utazások? Van valami kilátásban?
Gege: Hát én először is le akarok érettségizni….Aztán majd látjuk… Ami Magyarországon lesz verseny azokon el szeretnék indulni. A legközelebbi magyarországi megmérettetés, ami valamikor márciusban lesz, a szegedi Revolution Street Contract nevű egy hetes verseny. Itt szeretnék jól teljesíteni egyenlőre.
Tasi: Én elsősorban azt szeretném ha végre felépülne a lábam…Aztán ha minden jól megy, idén is lesz egy ilyen turné a nyáron, azon is szeretnék részt venni. Rengeteg új barátra tettem szert, akik többnyire külföldiek, és jó lenne ha újra együtt görizhetnénk. Mert például ott van egy srác, Gonzalo Hakez, ő egy teljesen profi amerikai koris, és nagyon sok újdonságot és trükköt láttam tőle. Meg persze még sok más tehetséges profi fiataltól. Jó az ilyen emberekkel együtt korizni, mert az ember tudja magát mihez mérni, hogy mennyit kell még fejlődnie és mi az, ami már megy. Konkrétabb terveim egyenlőre még nekem sincsenek, azokat majd az idő hozza magával… De mindenképpen gurulásban aktív nyarat várok, és sok jó izgalmas és minél eredményesebben végződő versenyt…
Ha kíváncsi vagy a fiúk honlapjára, látogass el a www.pgb.hu címre, ahol számos videót, fotót és versenyek pontos dátumát és helyszínét találod! Kellemes böngészést!
Szalkai Flóra,11.a,2007.február
|